A Mesterhegedűs

Fülszöveg

"Az utóbbi idők legnagyobb zenei tehetségét fedezték fel Szolnokon. (...)
A nem mindennapi tehetséget - akiről szakértők megállapítása szerint pár év múlva világszerte beszélni fognak - Kovács Déneskének hívják, ötesztendős, édesapja külvárosi kiskereskedő. (...)
Nemrégen Kovács Déneskét a Stefánia-intézetbe kellett vinni, ahol bemutatta tudományát.
Akik hallották, megilletődtek" - írja a Nemzeti Jövőnk 1936. augusztus 8-i száma. A jövendölés valóra vált, Kovács Dénes játéka hallatán aztán még sokan megilletődtek határon innen és túl. A legzajosabb sikerét Londonban aratta: huszonöt éves korában megnyerte a nemzetközi Flesch-versenyt, s attól kezdve a művészként és később pedagógusként is évtizedekig nagy egyénisége volt zenei életünknek.
Ez a kötet Kovács Dénes (1930-2005) életinterjúja.
A mindig is vonakodva nyilatkozó művészt egy Németországban élő zenetanár és író, Ottó Péter bírta szóra. Tabutéma nem volt, a szép művészi sikerek mellett a legszemélyesebb emberi kudarcokról is beszélgettek. Az emlékezésből kiderül, mit jelentett sokgyerekes vidéki nagycsaládban felnőni, a háborút kibírni, tizenéves fejjel gyári munkásként dolgozni, a legendás Zathurechky Ede tanítványának, később utódjának lenni, kivívni a sikert és aztán elviselni. És kiderül, hogy embernek milyen volt Kovács Dénes, aki rühellte a politikát, remekül főzött, ötször nősült és fütyült a pénzre... Másfél éven keresztül folytatott beszélgetéseik végére az akkor más súlyosan beteg mesterhegedűs halála tett pontot.
A kétszeres Liszt Ferenc-díjas, Kossuth-díjas kiváló művész hangfelvételeken őrzött természetes hegedűjátéka hallatán ma is újra meg újra megilletődik az ember. Az egykori csodagyerek, aki már ötévesen tudta, hogy a zenét nem lehet akarni, csak szeretni lehet, akinek lételeme volt a muzsika, élete végéig vallotta:
"Az előadóművészetben az ideálom: ahogy beszél az ember." - Mintha Madáchot olvasnánk: "A művészetnek is legfőbb tökélye, ha úgy elbúj, hogy észre sem veszik." Vissza