Ötvenhat csillaga

Fülszöveg

Pomogáts Béla 1934. október 22-én értelmiségi családban Budapesten született: apja építészmérnök, anyja orvos volt. A budapesti piarista gimnáziumban tanult, 1953-tól 1957-ig az ELTE bölcsészkarának magyar szakára járt, 1957-ben szerzett tanári képesítést. Mint egyetemi hallgató részt vett az ötvenhatos forradalomban, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság munkatársa, majd november-decemberben a Mefesz (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége) országos intézőbizottságának tagja volt. A szervezetet 1957 január végén oszlatták fel. 1959-ben letartóztatták és internálták, a tököli internálótáborban tartották fogva, 1960-ban a tábor felszámolásával szabadult, ezután egy esztendőt töltött rendőri felügyelet alatt. Különféle munkahelyeken dolgozott, végül az újpesti gépipari technikumban kapott tanári állást, majd 1965 őszén az MTA Irodalomtudományi Intézetébe került. Akkor már több tanulmánya megjelent. Intézeti munkáját tudományos segédmunkatársként kezdte, később... Tovább

Fülszöveg

Pomogáts Béla 1934. október 22-én értelmiségi családban Budapesten született: apja építészmérnök, anyja orvos volt. A budapesti piarista gimnáziumban tanult, 1953-tól 1957-ig az ELTE bölcsészkarának magyar szakára járt, 1957-ben szerzett tanári képesítést. Mint egyetemi hallgató részt vett az ötvenhatos forradalomban, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság munkatársa, majd november-decemberben a Mefesz (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége) országos intézőbizottságának tagja volt. A szervezetet 1957 január végén oszlatták fel. 1959-ben letartóztatták és internálták, a tököli internálótáborban tartották fogva, 1960-ban a tábor felszámolásával szabadult, ezután egy esztendőt töltött rendőri felügyelet alatt. Különféle munkahelyeken dolgozott, végül az újpesti gépipari technikumban kapott tanári állást, majd 1965 őszén az MTA Irodalomtudományi Intézetébe került. Akkor már több tanulmánya megjelent. Intézeti munkáját tudományos segédmunkatársként kezdte, később főmunkatárs, osztályvezető, 1992-1996-ban igazgatóhelyettes, majd tudományos tanácsadó volt, jelenleg nyugdíjas. 1974-ben a Literatura című akadémiai folyóirat szerkesztője, 1990-ben főszerkesztője lett. Szerkesztőbizottsági elnöke a Nyelvünk és Kultúránk, szerkesztőbizottsági tagja a Valóság, a Vigília, a Kisebbségkutatás című folyóiratoknak, valamint az ausztriai Bécsi Naplónak. 1992 óta a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (Anyanyelvi Konferencia) elnöke, 1995 és 2001 között (két cikluson át a Magyar írószövetség elnöke.
1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, 1991-1992-ben alelnöke volt. 2003-ban lett az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke.
1980-ban szerezte meg az irodalomtudomány kandidátusa, 1995-ben az irodalomtudomány doktora fokozatot. 1985-ben Bárczi Géza emlékérmet, 1986-ban a Művészeti Alap díját, 1990-ben Akadémiai Díjat, 1991-ben József Attila-díjat, 1992-ben Az Év Könyve Díjat, 1986-ban Kisebbségekért Díjat, 1988-ban Erdélyben Bocskay István-, 2002-ben Jósika Miklós-, 2003-ban Fábry Zoltán-, Hídverő- és Julianus-díjat, 2005-ben a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé díját, az erdélyi Aranyalma, a Festum Varadinum díját és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Aranyplakettjét kapta. 1995-ben a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. Eddig több mint hetven önálló könyve és többszáz tanulmánya, könyvkritikája jelent meg. A huszadik századi magyar irodalom, és ezen belül az erdélyi irodalom kérdéseivel foglalkozik. Vissza