Ötvenhatos regény

Fülszöveg

"Szakadékok vannak az időben, repedések" - tartja egy régi mondás. A szerző és barátai tízéves gyermekként, már ébredező tudattal élték meg a világháború végét, huszonegy éves korukban, egy másféle tudatosodásban váltak részeseivé a magyar forradalomnak, kerültek be aztán a magyar börtönökbe, s megérték még az úgynevezett rendszerváltozást is, már nem éppen fiatalon, de még mindig nem későn ahhoz, hogy az akkor induló eseményeknek is szereplőivé váljanak - már aki nem halt bele közben a maga megtépázott életébe.
Szakadékok és repedések az időben s a térben. Ugyanaz az esemény később már nem ugyazan az esemény, ugyanaz a helyszín nem ugyanaz, a helyszín, sem Pesten és Budán, sem Erdélyben. Néha már ugyanaz a nép sem ugyanaz a nép. A nyelv kérdése és a tér s az idő a szerző számára ugyanazt a kérdést jelentik. Hogyan lehet ezekről a dolgokról egyáltalán beszélni: egy új magyarság születéséről a forradalmi Pesten, majd ennek összeomlásáról, megsemmisüléséről, látszólag ugyanabban a városban, igazából egy egészen másféle térben és időben. Öt fiatalember, s idővel némelyiküknek felesége is, amint hasonló kezdetektől különböző irányokban haladnak tovább. S mindezek mögött egy Jézus-alak, fel-felbukkanva, eltűnve, ingadozva az ellenállás és a szellemi életút között, mert néha egybeesnek ezek, néha nem. A Golgotától és a jeruzsálemi felkeléstől még mindig nem vagyunk annyira messze. Egy végigfutó, hosszú dallam felkutatásáról van szó, amely - s ez elég keményen kiderül majd - egy csak utólag meghatározódó kezdettől halad egy megfoghatatlan vég felé. Vissza