Előszó
A valódi művészet sohasem hagyja a szemlélőt hidegen, mindig élénk visszhangra talál az ember lelkében.
Ilyen számunkra P. P. Koncsalovszkij (1876-1956) művészete, aki nagy tehetségű, viharos...
Tovább
Előszó
A valódi művészet sohasem hagyja a szemlélőt hidegen, mindig élénk visszhangra talál az ember lelkében.
Ilyen számunkra P. P. Koncsalovszkij (1876-1956) művészete, aki nagy tehetségű, viharos temperamentumú festő volt, telve mély emocionális feszültséggel. P. P. Koncsalovszkij munkásságát egészében áttekintve, világossá válik előttünk festőiségének teljessége, roppant céltudatossága és érzéseinek ereje. Bármelyik művét nézzük, legyen az zsánerkép, tájkép, portré vagy csendélet, mindegyiken látható, milyen szabadon uralja a formát, a színt, s mennyire tökéletesítette festői nyelvét, hogy elképzelését a lehető legteljesebb realizmussal valósítsa meg.
P. P. Koncsalovszkij ritka tehetséggel megáldott, született festő, nagyműveltségű ember volt. Tökéletesen ismerte hazájának gazdag kultúráját, más országok és népek művészetét, értette és érzékenyen átérezte a költészetet és a zenét, s sohasem szűnt meg csodálni az orosz és a nyugat-európai klasszikusokat.
Művészi útja mégsem volt töretlen és sima. Sok utat bejárt, mielőtt rátalált volna saját alkotói egyéniségére és festészeti stílusára, amely segített neki megörökíteni a környező világ megismételhetetlen szépségét.
A kiállításon látható művek Koncsalovszkijnak szinte egész művészi útját bemutatják 1910-től 1955-ig és lehetővé teszik, hogy világosan áttekintsük és nyomon kövessük a művész fejlődését.
Vissza