Magyar Krónika

Előszó

Részlet:
"A Magyar Krónika röviden összefoglalja a 373-tól 1626-ig, illetve 1732-ig „mind Magyar, mind más országokban esztendőnként történt emlékezetre méltó dolgokat". A krónikaíró, nemzetes Pethő Gergely (1565 k -1629), aki életének nagyobb részét a török elleni harcban töltötte, 1621-1622-ben „sok rendbeli fő históriás könyvekből nagy szorgalmatossággal" szedte egybe és adta ki Bécsben 1660-ban Rövid magyar krónikáját.
Pethő leírja „Magyar Országnak kezdetét, régi, és mostani osztását, részeit, tartományit, vármegyéit, városit, királyit, tisztviselőit", továbbá a „magyar nemzetnek eredetét, Szkítiából való kijövetelét, terjedését, szaporodását, előmenetelét, hadakozásit, a régi, és mostani magyaroknak maga viselését, törvényit, más nemzetek előtt való tekintetét".
A 17. század elején a legfontosabb teendő a három részre szakadt ország egyesítése volt valamilyen szövetségi rendszerben, amelyben Magyarország megszabadulhat a török fennhatóság alól. Pethő történelemszemléletét áthatja, hogy Magyarország a keresztény Európa része, ahonnan az iszlám hatalom kiszorítása csak az Unio Christiana, a kereszténység összefogásával valósulhat meg.
Zrínyi Miklós (1620-1664) is ezt a nézetet vallotta az ország sorsát illetően a vasvári béke megkötéséig (1664). Csáktornyán őrzött könyvtárában megvolt Pethő kézirata, s Zrínyi anyagi segítséget nyújtott ahhoz, hogy a Krónika Bécsben, Cosmerovius Máté nyomdájában megjelenhessen.
Kálnoky Sámuel gróf (1640-1706), Erdély vicekancellárja, majd Lipót császár egyik kedvelt tanácsosa, a politikai realitás talaján állva látta: a protestáns többségű országrész nemigen örül annak, hogy Erdély a Habsburg Birodalom része lett. Kálnoky be akarta bizonyítani, hogy a keresztény hatalom alá tartozni önmagában is értékesebb annál, amit az iszlám hatalom adhat; taktikai okokból tehát tovább írta Pethő 1626-ban lezárt históriáját, és azt sugallta az olvasónak - talán maga is hitte -, hogy Zrínyi Miklós történeti munkáját adja közre Az Magyar Krónikának vele ja és summája címmel Bécsben, 1702-ben. Zrínyi Miklós neve hitelesebbé tette a Pethő-krónika történelemszemléletét.
A históriát a jezsuiták folytatták. Pázmány Péter (1570-1637) személyes tekintélyével, a nagypolitikai szerepre készülő ifjú arisztokraták nevelésével formálta a magyarországi politikai gondolkodást. Tisztelte a császárt, de tudta, hogy Magyarország nem azért keresztény ország, mert a Habsburgok megtérítették a barbár magyarokat. Az országnak Szent István óta önálló egyháztörténete is van, és ezt Melchior Inchofer jezsuita szerzetes meg is írta, de az Osztrák Rendtartomány sokáig megakadályozta a mű megjelenését.
A 18. század elején a jezsuita rendet sokszor „labanc-pártisággal" vádolták. A rend tagjai közül sokan szerették volna, ha önálló magyar rendtartomány is alakul, ám törekvésük nem járt sikerrel. Egy magyar krónika kiadása a legjobb módja volt annak, hogy ez a „keresztény, katolikus, jezsuita és magyar" üzenet még a protestáns olvasókhoz is eljusson.
Spangár András (1678-1744) jezsuita szerzetes tehát továbbírta a Pethő, majd Kálnoky által lezárt történetet, de ki is egészítette azt többek között „más, a' Magyar Krónikához tartozandó, és annak nagyobb értésére hasznos, és szükséges dolgoknak a feljegyzésével, de legfőképpen a' Magyarok Bibliotékájával, az-az: A' Magyar avagy a Magyar Sz. Korona alatt lévő országokból származandó íróktól szerzett, és írt könyveknek lajstromával". Lefordította Szent István Imre herceghez írott intelmeit, és egy Mária-krónikával bővítette a históriát. így Magyarország mint Mária országa jelenhetett meg a jezsuita historikus kiadásában. Ez jól illeszkedett Esterházy Pál nádor Mária-kultuszt terjesztő programjához. A bővítések külön Kassán 1734-ben jelentek meg, a teljes Pethő-Kálnoky-Spangár jegyezte Magyar Krónika ugyanott 1738-ban. (Hasonmás kiadásunk ezt a kiadást követi.) De a történet ezzel még nem ért véget, hiszen 1742-ben Pozsonyban megjelent a Pethő-féle Magyar Krónika Kovács M. János kiegészítéseivel, és a 18. században újabb kiadások láttak napvilágot.
Pethő Gergely krónikájának a magyarok és a keresztény Európa együvé tartozását hangsúlyozó szemlélete sikeresen találkozott azzal a korszellemmel, amely a magyarokat katolikusként, de magyarként akarta európainak megtartani, és a nyugatibb nemzetek kulturális színvonalára emelni. És ezt talán napjainkban is időszerű emlékezetünkbe idézni."
Vissza