A dualizmus rendszerének megszilárdulása az 1870-es években

Előszó

A kiegyezés a magyar nagy- és középbirtokos osztály - valamint az általuk képviselt burzsoázia - megegyezése volt az osztrák nagytőkével és nagybirtokkal, ill. a Habsburg-házzal. Ezek az osztályok azért egyeztek meg egymással, itt. a dinasztiával, mert - ellentéteik dacára - szükségképpen összetalálkoztak abban a törekvésükben, hogy véget vessenek a néptömegek demokratikus mozgalmainak és megakadályozzák a polgári forradalom végigvitelét; hogy gátat emeljenek a birodalom területén élő többi - túlnyomóan szláv - nemzet felszabadulásának és biztosítsák azok felett elnyomó uralmukat; hogy kedvezőbb feltételeket teremtsenek maguknak a tőkés gazdálkodáshoz és előmozdítsák a kapitalizmus kiterjesztését. Azokat a kérdéseket tehát, amelyeket a forradalom »alulról«, a néptömegek erejével akart megoldani, most a kiegyezés »felülről«, a néptömegek ellen, az uralkodó osztályok kompromisszumával »oldotta meg.« Milyen megoldást hozott a kiegyezés, a dualizmus rendszerének életbelépése a kül- és belpolitika fő kérdéseiben? A monarchia külpolitikájában délkelet-európai irányvételt hozott; belpolitikájának döntő kérdésében: a nemzeti kérdésben a Lajtán túl osztrák (osztrák-német), a Lajtán innen magyar szupremáciát a monarchia többi - túlnyomórészt szláv - nemzete felett; Ausztria és Magyarország viszonyában Magyarország függő helyzetének módosított, enyhített formában való fenntartását; a magyar belpolitikában a nagybirtok és nagytőke szövetségének uralmát, amit a középbirtokos osztály jobbratolódása, megalkuvása támasztott alá. Vissza