A magyar ly hang kérdéséhez

Előszó

A MAGYAR »LY« HANG KÉRDÉSÉHEZ BENKŐ LORÁND „A MAGYAR »LY« HANG TÖRTÉNETE" CÍMŰ MUNKÁJÁNAK MEGVITATÁSA A NYELVTUDOMÁNYI FŐBIZOTTSÁG 1954. NOVEMBER 30-1 ÜLÉSÉN PAIS DEZSŐ MEGJEGYZÉSEI: A nagyvonalúság nem tartozik a nyelvészek „erényei" közé. Mi tudjuk, hogy a magasságok nemcsak fényesek, hanem gyakran, ha nem többször, ködbe burkoltak, s így ha az ember nagyvonalúan közeledik feléjük vagy közlekedik rajtuk, széles ívben, mondhatjuk : nagyvonalúan a mélységbe, a semmibe zuhanhat. A széles ecsetkezelés technikája sem alkalmazható a nyelvészeti műveletekben. Képeket kaphatunk ugyan a széles ecsetkezeléssel is, de ezek a képek gyakran nem vágnak össze a valósággal, sőt - azt mondhatnám - képtelenek lesznek. Az aprólékosság, a kicsinyesség, amit szemükre szokás hányni a nyelvészeknek; ez az, ami nem tesz bennünket népszerűvé, kellemessé különféle vonalakon, pl. az egyetemi nevelés vonalán (szándékosan mondtam ,,nevelés"-t). Valóban amikor hangtörténeti részletjelenségeket vagy a hangtörténeti jelenségek összegezését ismertetjük, a szellemi léggömbök vagy tüzesbékák eregetése útján elérhető érdekkeltés követelményeitől bizony legtöbbször elmaradunk, messze elmaradunk. A jelen alkalommal, amikor egy olyan munkát beszélünk meg, amely meggyőződésem vagy sokunk - talán nem egészen illetéktelenek - meggyőződése szerint arra volt hivatva, hogy az első nyelvészeti doktorátus disputájának tárgya legyen, a jelenlevők nem várhatnak és nem is várnak valami ragyogó, de egyszersmind szemfényvesztő tűzijátékot. A munka, aminek a megvitatására, megbeszélésére ez alkalommal összegyűltünk, a széles „közönség" felé kevéssé hatásos: „A magyar ly hang története" címet viseli, s néhány lap híján öt ív terjedelmű. Nem doktori értekezésnek készült, a szerző szándékán kívül lett azzá. Mégpedig azért, mivel akik megismerkedtek vele, látták, hogy e nem nagy méretű munka egyike a mai magyar nyelvtudomány legjelentősebb, legeredményesebb teljesítményeinek, olyan alkotás, amely joggal szolgált alapul arra, hogy a szerzőnek a doktori fokozattal való kitüntetés osztályrészéül jusson. Nekem és Bárczi Gézának az volt és most is az a véleményünk, hogy egy munka, amely egy magyar hanggal - természetesen nem önmagában - foglalkozik, feltétlenül alkalmas arra, hogy doktori fokozat elnyerésének alapja legyen. Ebben a véleményünkben talán megerősíthet az az értesülésünk, mely szerint a szovjet nyelvészetben elfogadott doktori értekezés tárgyaként szerepelt „A c-zés az orosz nyelvjárásokban". Vissza