Paizs Goebel

Előszó

A két világháború közötti képzőművészetünk történetében még sok a fehér folt. Mai napig folyik a felmérése ennek a viszonylag közeli történeti korszaknak. Értékelését még most is nagyobbrészt a kialakult korabeli normák szabják meg, jóllehet éppen ebben az igen ellentmondásos időszakban a mérleg erősen ingadozik aszerint, hogy ki használja, és csak ritkán mér az objektív értékeknek megfelelően.
Az a forradalmi, aktivista lendület, amely a Nyugat irodalmi generációjával párhuzamos törekvésű képzőművész-nemzedékre jellemző az első világháború előtt és alatt, és amely a rövid életű Tanácsköztársaság idején éri el tetőpontját, a Tanácsköztársaság bukása után lehanyatlik. A Nyolcak és aktivisták jó részének további sorsa hosszabb-rövidebb emigráció vagy kényszerű visszavonulás.
Az első világháború utáni fiatal nemzedék élete a második világháborút előkészítő eseményekbe és az újabb háborúba torkollott, törekvéseiknek kibogozására csak a felszabadulás után érkezett el az idő. Az 1940-es évek végének háború utáni gondjai és új lendülete között meg is kezdték a kor felkutatását. Az 50-es években egy időre megszakadt ez a tevékenység. Ma van már bizonyos történeti távlatunk a két világháború közötti korszak felméréséhez és a benne szereplő jelentősebb egyéniségek történeti helyének felismeréséhez. Segítséget nyújtanak a korabeli irodalom történetének feldolgozásai is. Hol áll Paizs Goebel Jenő, milyen gondolkodást és szemléletet fejez ki a színek és formák nyelvén abban a szövevényes korban, amelyben élt?
Bármilyen nehezen is közelíthető meg művészi világa — helye nagyjában körvonalazható. Kora baloldali törekvéseihez kapcsolódik, mint a vele egyidőben, bár egészen más körülmények közt elpusztult Ámos Imre. Kettejük munkásságában fel is fedezhetünk bizonyos rokon vonásokat, hiszen tevékenységük azonos időszakban teljesedik ki. Paizs Goebel Jenő nem azonosítja magát az 1920—30-as évek uralkodó eszméivel, melyeket a képzőművészetben a hazai félfeudális állapotoknak megfelelő horthysta neobarokk, illetve a fasizálódó Európa erőszaktörekvéseinek megfelelő neoklasszicizmus képvisel.
Vissza