Pajkos Peti pajkosságai

Előszó

Részlet a könyvből:
Pajkos Peti mamája levelet ir Elek nagyapónak.
Édes Elek nagyapó ! Amikor én kislány voltam, aligha volt hüségesebb olvasója, mint e levél irója, sőt, akár hiszi, akár nem, az édesanyám is, aki most nagymama, serdülő lány korában sok könyvet olvasott nagyapókétól. Ez bátorít fel engem ennek a levélnek a megírására. Ó, drága nagyapóka, nincs nálam szomorúbb anya kerek e világon: sem éjjelem, sem nappalom, szüntelen búslakodom az én fiam miatt, akinek becsületes neve Jámbor Péter volna, de nemcsak Kutyabagoson, amely városnak lakója vagyok, de Kutyabagos vidékén is Pajkos Peti a neve. A jó emberek azzal vigasztalnak, hogy »bővérü« a fiam, azért követ el oly sok pajkosságot, majd idővel lecsendesül s olyan derék ember lesz, akár az édes apja, idősebb Jámbor Péter, Kutyabagos aranytollú és aranyszájú főjegyzője. Hát, én hiszem, hogyne hinném Peti fiam javulását, de szeretném, ha mielőbb vége lenne az ő pajkosságainak, s úgy jutott eszembe maga, nagyapóka lelkem, akinek a könyvei már sok rossz gyermeket megjavitottak, hogy megkérem: irjon könyvet Petikéről, abban közölje a levelemhez csatolt pajkosságait, hátha megszégyelli magát s jó útra tér.
Én, persze, csak röviden s egyszerűen irtam le Peti pajkosságait, nagyapó dolga lesz, hogy azokat jól kicifrázza, hadd menjen el a kedve nemcsak az én Petikémnek, de minden pajkos gyermeknek az olyan csínyektől, aminőket az én Petikém szokott elkövetni.
Ó, drága nagyapókám, teljesítse kérésemet, bizony sok ezer anya fogja ezért áldani.
Régi hive: Jámbor Péterné.
Kutyabagos, 1926. január 15. Vissza