Pál apostolnak Timótheushoz írt I. levele és Titushoz írt levele

Előszó

Pál apostolnak két tanítványához és munkatársához írott levelét fogjuk tanulmányozni ebben a negyedévben. "Pásztori levelek"-nek is szokták ezeket nevezni a XVIII. századtól fogva. A megjelölés arra utal, hogy ezekben az iratokban Pál a "jó pásztor" tanácsait hallatja a keresztény közösség vezetése és megszervezése kérdéseiben.
Krisztus gyülekezete egészen más törvények szerint kell, hogy éljen, mint a világ egyéb közösségei. Maga Jézus Krisztus beszélt arról, hogy követői között más alapelvek érvényesüljenek, mint a társadalmak felépülésében. Amikor Isten államot teremtett, alapjává az igazságszolgáltatást tette (I.Móz. 9:5-6). Az emberi történelem azonban az igazságosság helyébe nagyon gyorsan a hatalom elvét állította. Ezt a megdöbbentő fordulatot Pascal így fejezte ki: "Mivel nem tudták elérni, hogy ami igazságos, egyúttal erős is legyen, úgy intézték az emberek, hogy az legyen igazságos, ami erős" (Gondolatok, 298. töredék). A bibliai vázlatpróféciák is a történelmet mint kíméletlen hatalmi harcok folyamatát tárják elénk Dn. 7. fejezetétől fogva.
Jézus Krisztus azonban Isten országát jött fölállítani a földön. Ennek az országnak az alapelve nem a hatalom, az érdek, a haszon, hanem a tiszta és őszinte szeretet. Ha a földi társadalmak - állandó változásaik ellenére is - a piramishoz hasonlítanak, melyen a hatalmon lévők foglalják el a felső helyeket, Isten országa a fordított piramishoz fogható: itt az a nagyobb, aki szolgál, "különbnek tartja" a másikat. Ezt a hatalmas feladatot csak igazi megtérés és odaszentelődés által viheti véghez a hívő ember, s ebben segítsége "az igazság oszlopa és erőssége": Isten országának látható földi közössége, vagyis a krisztusi elveken felépülő egyház. Vissza