Budapest a magyar költészetben

Előszó

Budapest, mint általában a fejlődő civilizációnak annyi jelentős gócpontja, az ihletett költő képzeletében öltött először formát. Hol voltak még a karcsú templomtornyok, a büszke paloták szépművű oromzatai, a nyüzsgő körútak, hol a Lánchid és az egész dunai panoráma, amikor Révai, Virág és Vörösmarty már látták a jövő Budapestjét? Lehet, hogy az ő ihletett szemléletükben kevés volt a közvetlenül megvalósítható reális terv, de megvolt már a mindig nélkülözhetetlen eszme, egyesülve a költői előadás csábító erejével, amely aztán mozgatott, indított, s tudóst, politikust, mérnököt, munkást építő megvalósításra serkentett.
A magyar költő alkotta meg elsőnek Budapest képét, de azóta is ő vigyázott éberen arra, hogy megmaradjon olyannak, amilyennek első eszméiben álmodta: a kultúra és a civilizáció magyar őrhelyének.
A ma Budapestjének csak egyetlen útja van hálája lerovására: mint eddig, úgy ezután is megfelelő tisztelettel figyeljen költőink buzdító és korholó szavaira; azzal a megtisztelő figyelemmel tekintsen fel rájuk, amellyel egy Széchenyi nézett Vörösmartyra, a praktikus megvalósító az eszme álmodó birtokosára. csak ilyen együttes munka lehet alapja egy új Lánchid megvalósításának, amely ma már nemcsak Pestet és Budát, nemcsak a falut és a várost, de egy rendíthetetlen középpontban Nagymagyarország széthulló darabjait kapcsolná össze.
Adja Isten, hogy megérjük legújabb költőink látomásának megvalósítását: az új Nagymagyarország új Budapestjét. Vissza