Megkívántatik a rectorban, hogy légyen kevélység nélkül való...

Előszó

A történelmi református kollégiumoknak elévülhetetlen érdemei vannak a magyar iskolahálózat kiépítésében. E folyamatban meghatározó szerephez jutott a partikuláris iskolarendszer. A partikula olyan kis- vagy középfokú iskola volt, amely tanítója (tanítói) révén a kollégiumhoz, az úgynevezett anyaiskolához kapcsolódott, annak volt része (pars = rész, particula = részecske). Az a tény, hogy a partikula a kollégiumból hozta tanárát, azt eredményezte, hogy többé-kevésbé az a szellem honosodott meg falai között, amit az anyaiskola is hordozott. A kollégiumi szellem határozta meg azután a tananyagot, a módszert és a tanulmányi célkitűzést. Az is természetes volt, hogy a partikula tehetséges kisdiákjai a kollégiumban folytatták tanulmányaikat, mintegy utánpótlás bázisaiként működtek tehát a kis- és középfokú iskolák az anyaiskolának.
A debreceni partikulákról kiváló összefoglalást adott Dankó Imre. Mintegy két és fél évszázadra kiterjedően 584 iskolát sorolt fel, amelyek a történelmi Magyarország 40 vármegyéjében, illetve kerületében helyezkedtek el. Természetesen adódik az összehasonlítás lehetősége számunkra. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy jelen kötetünk mindössze ötven esztendőt fog át, valamint az sem közömbös, hogy a harminc éves bujdosásából 1703-ban "régi fészkére" visszatért pataki kollégiumnak csaknem a semmiből kellett újjászerveznie partikula rendszerét, ha úgy tetszik versenyben Debrecennel. Vissza