Krumplitánc

Fülszöveg

A nő, a magányos nő problémái izgatják-foglalkoztatják a fiatal pécsi írnónőt. De a magányosság nála korántsem egyedüllétet jelent; sokkal inkább az ember magárautaltságát, helytállását. Minden helyzetben - magánéletben, házasságban, szerelemben, gyermeknevelésben, munkahelyi közösségben, társadalomban - számtalan megoldásra váró gond, baj adódik, melyekkel többnyire egyedül és felelősséggel kell megbirkózni. Ezekről a gondokról beszélnek Pál Rita okos, teljes emberként gondolkodó és élni kívánó asszonyalakjai. A mindenkori írói-emberi tét a kegyetlen és kíméletlen szembenézés és lemondás árán is megszerzendő és megőrzendő emberi magatartás.
"Az emberré alakulásban a munkának volt a legnagyobb szerepe" - mondogatom történelemórákon. S ha lehet, hozzáteszem: alapvetően meghatározza, szerencsétlenek vagyunk-e vagy esetleg boldogok.
Tizenöt éves korom óta dolgozom. Életem legkeservesebb évtizedét egy íróasztalnál töltöttem, adminisztrátorként. Közben - levelezőn - elvégeztem a gimnáziumot és főiskolát.
Remélem sohase leszek már szerencsétlen.
Ötödik éve tanítok.
A fákat is szeretem, és század eleji szőlőtőkéket "birtokomon", a villányi hegyen. Közel a Szársomlyó, szabad szemmel látni innen nemcsak a Gyimóthy-villát, de a szobrokat is. Ha nagy a csend, hallom, hogy barátaim faragják a követ.
Pál Rita
Pécs, 1971. okt. 11. Vissza