Tisztaszoba

Előszó

Ian McEwan regényének narrátora kutat. Felesége szüleinek rövid közös, majd szétváló életútjait próbálja rekonstruálni és megfejteni. Az emlékezés- és elbeszélés-füzérek valamiképpeni centrumában az anyós, a fiatalasszony June életét és világszemléletét gyökeresen megváltoztató élmény, a fekete kutyákkal való találkozásának hátborzongató, fikció és valóság határára sodródó története áll. Az erőszaknak és a félelemnek ez a teljes kiszolgáltatottság szélsőségében megtapasztalt, mégis kegyelmi pillanata a történetek összefüggéseinek kialakításában alapvető viszonyítási és ütközőponttá válik.
Szűcs Attila azokra a „nagy sűrűségű" pillanatokra fókuszál, „ahol a hétköznapi tapasztalatokra épülő tudásunk elévülni látszik". Képei realistának tűnő víziók, a világgal való lehetséges viszonyainknak a festészeten mint percepciós rendszeren keresztüli vizsgálata és modellezése. A tradicionális olaj, vászon festészet keretein belül dolgozik mindennapi környezetünk relikviáit és tereit választva kiindulópontul, azzal a talán utópikusnak tűnő igénnyel, hogy amint ő a gyakorlatban, úgy mi a szemlélésben „valamiképpen üres teret tudjunk teremteni a gondolat tárgya és a megfogható tárgy körül egyaránt, méghozzá úgy, hogy ne próbáljuk meg előre létrehozni vagy interpretálni. Formai és gondolati-nyelvi értelemben is elliptikus festészete annak a szegmensnek a vizsgálata, amely a nemtudások és tudások köríveinek metszetében létező állapot viszonyrendszerét mutatja. Ennek a határterületnek a kutatásában segítettek a 90-es évek elején gipsz- és vegyes technikával készült munkái, kollázsobjektjei, esetében a "különböző anyagminőségek és véletlenek inspiratív ereje". Vissza