Egy különleges nemesi karrier a 16-17. században

Előszó

A magyar köznemesség-kutatás eredményei és nehézségei A kora újkori magyar társadalom legmeghatározóbb rétegének, a nemességnek a kutatása a II. világháborút követően nem tartozott a 16-17. századdal foglalkozó magyar történetírás kedvelt témái közé. Bár a 19-20. század fordulóján a legjelentősebb nagybirtokos famíliákról számos, mind a mai napig jól hasznosítható, elsősorban pozitivista jellegű családtörténeti összegzés született,1 modern monográfiával a Magyar Királyság politikai elitjét alkotó magyar és horvát arisztokrata családok közül mégis szinte egyetlen egyről sem rendelkezünk. Ugyanez a megállapítás sajnos igaz a rendkívül sokszínű magyar nemesi társadalom legnépesebb rétegét alkotó köznemességre is. Míg Csehországban az 1990-es években az 1620 előtti köznemesi társadalomról átfogó jellegű összegzés született,2 történetírásunk ezzel még adós. A hazai kutatás ennek elkészítése során azonban a csehnél sokkal nehezebb feladat előtt áll, hiszen egyrészt a korabeli Magyar Királyság jóval nagyobb területű volt a cseh korona tartományainál, másrészt egyes országrészei nemességének jellegében olykor egészen nagy különbségek észlelhetők.
Ezt a különleges helyzetet jól jelzi, hogy elmúlt két évtizedben megélénkülő, sőt valójában megújuló magyar nemességkutatás mindig egy-egy országrész vagy egy-egy megye, illetve egy-egy speciális probléma feltérképezésére koncentrált. Ennek köszönhetően az 1980-as évektől előbb Maksay Ferenc, Varga J. János, Pálmány Béla, Gecsényi Lajos, Iványi Emma, Tóth István György, Hiller István és Hudi József, az elmúlt esztendőkben pedig főként Dominkovits Péter és Bilkei Irén tollából több értékes kismonográfia és esettanulmány jelent meg, amelyek fontos alapul szolgálnak egy a cseh példához hasonló, majdani összegző monográfia elkészítéséhez. Vissza