Magyarországi és erdélyi urak I-II.

Előszó

PÁLFFY JÁNOS
(1804-1857)
A Tarcsafalvi Pálffy család egyik ágának utolsó férfi sarjai közül való Pálffy János, az Emlékezések írója. Maga a család, a legrégibb, előkelő, székely primor-családok egyike, első biztosan kimutatható ősének azt a Pétert tekinti, aki 1556-ban János Zsigmond seregében szolgált és 1589-ben Báthory Zsigmondtól Tarcsafalván és Felső-Bencéden levő birtokára új adományt (nova donatio) nyert. De már előbb, 1505-ben is szerepel egy Pálffy Lukács mint a székely nemzet tizenhét bírájának egyike; így alighanem ez tekinthető a Pálffyak első ismert nevű ősének. A család elsősorban természetesen nemzetségi birtokainak helyén. Udvarhelyszék területén játszott fontos szerepet, egyes kiemelkedő tagjai azonban kiváló szerephez jutottak Erdély, sőt utóbb Magyarország történetében is. Előkelő összeköttetéseiket mutatja az, hogy a család eddig ismert történetének szinte négy évszázada alatt előkelő erdélyi családokkal (Barcsay, br. Bánffy, Dániel, Domokos, Gálffy, gr. Haller, br. Petricevich-Horváth, gr. Lázár, Martonosi, Ugrón stb.) állott közelebbi vagy távolabbi rokoni öszszeköttetésben. Pálffy János láthatólag úgy is forgott a korabeli főúri társaságban, mint aki teljesen otthon érzi magát: ismerettségi köre, barátai a demokratikus érzelmű erdélyi és később a magyarországi arisztokrácia legkiválóbb képviselői közül kerültek ki. Élete családjának egyik ősi birtokán, Tarcsafalván kezdődött (sz. 1804. jan. 10-én). Apja 1792-ben Udvarhelyszék pénztárnoka, 1804-ben alkirálybirája, az 1809-i nemesi felkeléskor az etédi járás első kapitánya. Vissza