Mme Robineau dilemmái

Előszó

Részlet a könyvből:

"Minden foglalkozásnál szükség van egy kis sarlatizmusra; hatást kell tudni gyakorolni az emberekre. A hatáskeltés egyik módja az, ha nem fogadjuk látogatóinkat, jobban mondva azokat, akik alkalmatlankodnak. Én ezt a hatáskeltést ritkán gyakorolom, miután ügyvéd vagyok s abból élek, ha minél többen alkalmatlankodnak nálam. Leginkább akkor szoktam "senkit sem fogadok" utasítást adni irodakisasszonyomnak, Clairenek, amikor sejtem, hogy már ugysem jön senki. Mondhatni erre, hogy akkor kire gyakorolok hatást? Hát ha másra nem, akkor a kis gépirónőmre. Higyjék el, hogy erre is nagy szükség van. Az alkalmazottaink ugyis sokkal többet és sokkal közelebbről látnak bennünket, semhogy ugy tudjanak tisztelni, mint az idegenek. Ha tehát tekintélyünket óvni akarjuk, szükség van egy kis komédiázásra.
Néha napján tehát, ha már nem számitok fontos ügyfélre és kissé fáradt vagyok a délelőtti törvényszéki hadakozástól, meghagyom Clairenek, hogy senkit se engedjen be. Claire egyébként saját elhatározásából is kivül teszi azokat a feleket, akiket jótékony, vagy esetleg magáncélokra való gyüjtéssel gyanusit. Jó szeme van a kis nőnek és még sohasem küldött el olyan valakit, aki pénzt vagy jó ügyet hozott volna. Csak egyszer küldött el egy hölgyet, - bevallom, saját utasításomra - ami majdnem sulyos következményekkel járt. D miniszter özvegye volt ez a hölgy, aki leánya válóperét akarta rámbizni. Claire azonban, aki D. minisztersége idején még a világon sem volt, nem ismerhette a hajdan olyan sulyos nevet, könyörtelenül ismételgette:
- Nagyon sajnálom, de az ügyvéd ur ma nem fogad." Vissza