Előszó
A szeizmika reflektált hulláin módszerének alkalmazása a reflektáló határok nagy dőlésszögeivel és a különféle intenzív zavarok jelenlétével jellemezhető bonyolult szeizmogeológiai viszonyok között akkor eredményez nagyobb geológiai hatékonyságot, ha a módszert összekapcsoljuk a reflexiós szeizmikus kutatások egyik leginkább perspektivikus irányzatának, a területi gerjesztési rendszerek és szeizmikus rezgésdetektálás irányzatának kidolgozásával és alkalmazásával.
A területi rendszerek lehetővé teszik, hogy a határok térbeli elhelyezkedését tanulmányozzuk, vagyis a hullámmező valós, 3 dimenziós jellegét figyelembe véve a struktúrát felépíthessük.
A szeizmika közös mélységponti módszerének alkalmazása során a robbantó- és geofonponti egydimenziós lineáris rendszerek bonyolult szeizmogeológiai feltételekkel rendelkező körzetekben egyáltalán nem teszik lehetővé optimális térbeli modell felépítését. A reflexiók haránt eltérése nem vehető figyelembe, továbbá az észlelési síkon kívül elhelyezkedő közeg-elemekből kiinduló különböző zavarhullámok ráülnek a szeizmikus felvételre, mindezek lehetetlenné teszik a geológiai struktúra hű képének előállítását. A gerjesztés és detektálás területi rendszereinek kidolgozása napjainkban alapvetően a közös mélységpont szerinti összegezést alkalmazó többszörös szelvényezési rendszerek fejlesztésére épül.
Vissza 
