A háború költészete

Előszó

A nemzet életének legnagyobb próbatétele a háború.
A csatában dől el, megállja-e helyét a nemzet a népek örök harcában.
Nemcsak élet és halál kérdése dől el a háborúban. A nemzet feleletet ad arra a nagy kérdésre, hogy az utolsó háború óta fejlődött-e fegyelmezettsége, önismerete, harci kedve és - áldozatkészsége. A kutató feladata, hogy az esetleges hiányok okait felkutassa s adatait a nemzet vezetőinek rendelkezésére bocsássa. A felelős tényezők mindent elkövetnek, hogy a hibákat kiküszöböljék s ezzel a nemzetet megerősítsék.
A háború kimenetele hosszú évtizedekre meghatározza a nemzet rangját Európa népei között. A vesztett háború a szegénység rémeit szabadítja az országra, a győzelem az anyagi fellendülést, de nem utolsó sorban a nemzet önbizalmának megerősödését eredményezi. Bátor népek sohasem vesztenek csatát, mert katonai leveretésük után hősi harcukról a legendák beszélnek. Bátor kis népek megedződnek a harcokban s olyan csodákra képesek, aminőt a kis finn nép harca példáz a hatalmas és, félelmetes katonai erejű Oroszországgal szemben. Az ily népek számára nincs halál, csak élet, nincs egyéni érdek, csak közösségi parancs. Hatalmas nemzetek hódítási törekvései éppen a kis népek igazságain szenvedtek hajótörést. Jaj annak a népnek, amelyik feláldozza a szabadságát a hitvány életért! A történelem vihara örök időkre elsodorja a föld színéről, önmaga felett mondta ki a halálos ítéletet és saját élete feleit húzta meg a lélekharangot.
Országunk nem nagyhatalom. Világhatalmi törekvései nincsenek és nem is voltak soha. Sorsunk mégis szükségszerűen sodor testvéri népek oldalán a háborúba. Becsületünk parancsolja a helytállást velük és a sorsvállalást oldalukon. Nem maradhatunk a béke boldog állapotában, mert az örök harc a sorsunk. Harcban edződtek az ősök, apák, nagyapák, dédanyák és ükapák, áldozatkész hőslelkű asszonyaikkal. Hősi példákat jegyez fel róluk a történelem. Az utódok ősi törvényszerűséggel követik az ősök példáját. Vissza