Pályám emlékezete

Előszó

Kazinczy Ferencnek a Pályám emlékezete czímű munkája ezúttal harmadszor jelenik meg nyomtatásban. Először a Tudományos Gyűjteménynek 1828. évfolyama (az 1., 2., 11. és 12. füzetben) közölte, nagy érdeklődést keltve az írókban és közönségben, noha e dolgozatban Kazinczy csak 1791-ig vázolta életét. Másodszor az Abafi Lajos szerkesztette Nemzeti Könyvtár III. kötetében jelent meg (1879.) az előbbitől nagyon különböző tartalommal és terjedelemmel. Tudnunk kell ugyanis, hogy Kazinczy többször átdolgozta önéletrajzát részint azért, hogy törekvéseit ő maga iparkodjék megértetni a föllendűlt irodalom munkásaival. Minden egyes átdolgozásán sokat változtatott: itt-ott bővítette, máshol rövidítette; egyikben a Kazinczy-családról több adatot felsorolt, másikban íróbarátairól szólt behatóbban; egyikben inkább az embert, másikban inkább az írűt és fáradhatatlan izgatót állította elénk. Egy szóval: művének mindenik átdolgozása más-más, akár a maga életének, akár korának történeti adatait tekintsük. Összesen hét dolgozat ismeretes e munkából, a melyek közül öt máig is csak kézíratban van. Azonban a legbővebb kidolgozás sem terjed 1804-en túl, s így tulajdonképen a széphalmi vezér írói, s így tulajdonképen a széphalmi vezér íri és agitatori pályájának csak első felét, fogsága előtti működését és korát öleli fel. Mert a mit fogsága történetéről, kiszabadúlásáról s régi barátaival megújított ismeretségéről ír, az csak halvány másolata mindannak, a mit az egészben véve maig is kiadatlan Fogságom Naplója czímű munkájában, a mely 1794-től 1801-ig terjed, s egy másik naplójában, a melyben 1801-től 1804-ig vázolja életét, részletesen elmond. Ez utóbbi két művét, mint a Pályám emlékezete három-négy kidolgozását a M. Tud. Akadémia könyvtára őrzi. Vissza