Pályapedagógia

Fülszöveg

Közismert, hogy a gazdaságban és a társadalomban az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett változások milyen hatással voltak, vannak és lehetnek a szervezett, iskolaszerű oktatás elvére és tartalmára, szervezeti formáira, eszközeire és módszereire egyaránt. Elég tekintetbe venni az általános és szakmai képzés törvényben rögzített összhangját, a képzési rendszerben helyet kapó pályaorientáció folyamatát, az időben kitolt pályaválasztási időpontokat, illetve annak a lehetőségét, hogy többféle iskolaválasztás, különböző időpontokban, különféle iskolafokon lehetséges, és a döntés korrigálható, a rendszer átlátható és átjárható.
Az is nyilvánvaló, hogy ezeknek az összefoglaló névvel társadalminak nevezhető változásoknak legfőbb mozgatója a tulajdonhoz fűződő viszonyban, az értékek világában, különösen a tulajdoni viszonyok helyreállításában mint értékrendszerünket alapvetően meghatározó értékfelfogásban bekövetkező változás volt, amely a gazdasági szerkezetben és általában a társadalom egyént és közösséget érintő szférájában egyaránt érzékelhető.
A társadalmi elv és az egyén fontosságának a különbsége eklatánsan jelenik meg a különböző korokra jellemző nevelési felfogásokban. Ma számos gondolat, eszmerendszer, pedagógiai mozgalom reneszánszát éljük, mert az igazi váltásnak még mindig nem jött el az ideje: a pedagógia képviselői képtelenek szétválasztani az ideológiát a filozófia világképétől, az egyéniség értékét a személyiség érték-semleges kategóriájától, a közvetlen közösségi kapcsolatrendszert (párkapcsolat, család) a szociális közeg egyént beolvasztó tendenciáitól.
A kötet az ember-munka-tulajdon értékkoherenciáját járja körül az iskolai pályafutás feltételeinek és következményeinek a feltérképezésével két irányban: a pedagógiai elvek és azok indoklásában, illetve a helyzetelemzés reflexiójában. Az írás tankönyv, de nem a szokványos rendszeres tanulmányok összegzése, hanem a párbeszédre alapozott dialógus racionális ösztönzését magáénak érző szerző szövege. Ezért a kötet látszatra talán össze nem függő kérdésekre is kitekint, merésznek tűnő, gyakorta diszciplináris határokat áthágó asszociációkat kínál. Ez a szerkesztés remélhetőleg gondolkodásra, utánanézésre késztet, vitára szólít (provokál a szó eredeti jelentésében). Vissza