Páncélosok előre! (Tiltólistás kötet)

Előszó

A lengyelországi hadjárat lezajlott. Ezredünk visszaérkezett garnizonjába és már másnap parancsot kaptunk, hogy ezredszemle lesz.
Az ezred nyilt négyszögben állott a vezérkar épületével szemben elterülő hatalmas gyakorlótéren. Az ezredparancsnok állomáshelyét nehéz páncélosok keretezték óriási négyszögükkel. Zene hangjai közben megjelentek a zászlóhordozók és az arcvonalak kialakulása után Eberbach alezredes beszédet intézett az ezredhez. Megemlékezett a mokrai és liswartai dicsőséges napokról, Varsó kemény ostromáról, a Visztulakanyarban és a Bzura mentén végrehajtott hőstettekről. Méltatta az ellett hősök dicső példáját. Az üdvlövéseket adó páncélos ágyúk dörgése közben mégegyszer felolvasták hősi halottaink névsorát, azután véget is ért a lengyelországi hadjárat, lezárult a keleti küzdelem. Eberbach alezredes páncélos-hadosztálya várta az új parancsot.
Nyugalmas napok következtek, mégis nyugtalanságot éreztünk. Alig hogy visszaérkeztünk október huszonegyedikén, november hetedikére már menetre készen kellett állnunk. Mi mindent kellett addig csinálnunk, mennyi mindennek kellett utána néznünk, mennyi mindent kellett kijavítanunk és rendbehoznunk! Magától értetődik, hogy a lehetőséghez képest mindenki mihamarább szinte újjá akarta teremteni páncélosát, mindenki sietett, minél tökéletesebben kijavítani kocsiját; oly gyorsan, ahogy csak lehet, kész akart lenni mindennel, legszívesebben még ma, mert... aki elkészült, szabadságra mehetett. És bizony már a jó öreg Frigyes idejében is úgy volt, hogy a legjobb katona is a szabadságot tartotta a legszebb foglalkozásnak. Vissza