Fülszöveg
„A kötet dokumentumai betekintést nyújtanak nemcsak egy kommunista értelmiségi érdekes, sokszor érthető, sokszor problematikus életébe, hanem abba a korba is, ame\y' ben é\t." (Vajda Mihály)
Pándi Pál irodalomtörténészi, tanári és szerkesztői tevékenysége az 1950-es évektől kezdve közismert volt. Vitatkozó alkata, markáns irodalompolitikai szerepvállalása és több tudományos munkája erősen megosztotta a szakmai és az informális nyilvánosságot - annál is inkább, mert meghatározó szerepet játszott a Kádár-korszak művelődéspolitikájának alakításában és képviseletében. A gyűjtemény az életmű alig ismert, nemegyszer önkéntesen tabusított dokumentumaiból ad válogatást, és felfedi a népszerű, ám olykor rettegett irodalomtörténész, kultúrpolitikus munkásságának homályban maradt szakaszait. Különlegessége, hogy először lát benne napvilágot Pándi 18 évesen írt naplója a bécsi deportálás és kényszermunka időszakából, itt olvashatjuk először összegyűjtve 1956-os szerepvállalásának...
Tovább
Fülszöveg
„A kötet dokumentumai betekintést nyújtanak nemcsak egy kommunista értelmiségi érdekes, sokszor érthető, sokszor problematikus életébe, hanem abba a korba is, ame\y' ben é\t." (Vajda Mihály)
Pándi Pál irodalomtörténészi, tanári és szerkesztői tevékenysége az 1950-es évektől kezdve közismert volt. Vitatkozó alkata, markáns irodalompolitikai szerepvállalása és több tudományos munkája erősen megosztotta a szakmai és az informális nyilvánosságot - annál is inkább, mert meghatározó szerepet játszott a Kádár-korszak művelődéspolitikájának alakításában és képviseletében. A gyűjtemény az életmű alig ismert, nemegyszer önkéntesen tabusított dokumentumaiból ad válogatást, és felfedi a népszerű, ám olykor rettegett irodalomtörténész, kultúrpolitikus munkásságának homályban maradt szakaszait. Különlegessége, hogy először lát benne napvilágot Pándi 18 évesen írt naplója a bécsi deportálás és kényszermunka időszakából, itt olvashatjuk először összegyűjtve 1956-os szerepvállalásának dokumentumait, és Aczél Györggyel folytatott levelezését az Aczél-hagyaték mindeddig zárolt anyagából.
yy yy ^^ ^^ / ^^ ^^ ^^ ^^ f' "/' '' " '' " - '
^^ ^^ ^^ ^^ AA V
^^ AA .AA !1
^^ aa aa aa aa
^ xy /x aa aa aa aa // tt ^^ aa aa aa aa a/ >
* ^a aa aa aa aa aa „
aa aa aa aa aa >/ '> ,
' yy yy /»y yy xy yy //
yx yy yy yy /x yy A/ ;< ^ ' yy yy yy ry yy yy //
aa aa aa aa aa a/
aa aa ^a a a aa aa ^^
yy yy yy aa a/ '>
„ pusztán azért, mert annak idején nemcsak a történelmileg igazolódott folyamatok, hanem a nem-törvényszérű torzulások is nyomot hagytak munkámban-munkánkban, nem hallgathatok-hallgathatunk azoknak az időknek valóságos bonyolultságáról." (Tavaszi tél, 1984)
„Amikor megismertem Pándit, az volt a benyomásom, ho^y itt van egy ember, aki hogy is mondjam keresztbe akar feküdni, híd akár lenni a pártvezetés és az irodalom között. [ ] Pándit végül is mindkét oldalról rúgták, és úgy vállalta ezt a híd-szerepet az irodalom és a politika között. [ ] Az ő kontinuitásértelmezése alapján reménytelen dolognak látszott szakítani a múlttal. Annyira meg akart őrizni egyfajta önmarcangoló kontinuitást, és ugyanakkor a szakítás vágya is élt benne, a tragédia megismétlődésétől való félelemmel együtt. Hát mindez együtt: garantált közéleti boldogtalanság." r/\czé/Györay, 1988)
Vissza