Pánikbeteg vagyok!

Fülszöveg

Napjainkban igen divatos lett a pánikról, a pánikbetegségről beszélni, mégis sokan nem tudják mit is jelent ez pontosan?
Mi az élettani alapja, mennyiben függ össze a "normális" szorongással, a kóros és krónikusan fennálló szorongással? Önálló "betegségként" orvosilag a pánikzavar csak az utóbbi két évtized óta létezik. Jelenleg így határozható meg: akinél visszatérő, váratlan pánikrohamok lépnek fel, a rohamot tartós aggódás követi újabb rohamoktól, vagy aggodalom a roham és következményei miatt (pl. önkontroll elvesztése, szívroham, megőrülés), illetve a rohamokkal kapcsolatban jelentős magatartásváltozás alakul ki.
A pánikroham tünetei tehát ún. "vegetatív" tünetek. Aki e sok, kellemetlen tünetet tapasztalja önmagán, érthető módon megijed, és amiatt kezd aggódni, hogy valami súlyos szervi baja van. Legtöbbször a szív és az agy súlyos (nemegyszer végzetes) betegségeinek rémképe ötlik fel a pánikrohamot átélő emberben. A végzetes betegség gondolata szorongást kelt, és a szorongás (mint láttuk) vegetatív tünetekkel jár. Aki tehát "pánik-tüneteket" észlel magán, legjobb, ha nem fantáziál, hanem orvoshoz fordul, és az orvosra bízza annak eldöntését, hogy van-e keringési-, emésztőrendszerének vagy agyszöveteinek olyan elváltozása, amely kezelésre szorul!
A könyv első részében a pánikzavar és tüneteinek leírása szerepel, majd a pszichológiai megközelítés, hogyan lehet gyógyszerekkel kezelni a pánikbeteget, milyen pszichoterápiák léteznek a pánikzavar befolyásolására, az utolsó fejezet pedig a család, a hozzátartozók számára ad tanácsokat, javaslatokat a pánikbetegek segítésére, támogatására. Vissza