Magasan Afrika felett

Előszó

"Kövek. Belőlük árad Afrika ereje" - mormolta maga elé Courach. Hátra sem fordult, szavait lágy szellő sodorta felém a Kenya északi síkságaira nehezedő forró levegőn át. A távoli látóhatár szélén alig kivehető kékeszöld csík, a Turkana (Rudolf)-tó tükre remegett.
Az emberiség bölcsője nem az éden kertje: a végtelen kőmezőkön árnyékban is 50 C fok a hőmérséklet, enyhülést egyetlen fa sem ígér, és a kietlen pusztaságban merő gyötrelem a létezés.
Ennek ellenére a keresztségben Joseph nevet szerzett nomád rendille pásztornak, Courachnak bölcselkedésre és leckéztetésre is maradt ereje. "Semmit sem látott még" - fakadt ki szenvedélyesen. Saját verejtékemtől elvakítva, szomjúságtól félholtan, megkíséreltem felidézni a hatalmas afrikai folyókat, az Indiai-óceán korallok övezte partját. Kongó és Kamerun végeláthatatlan erdőségeit. Hasztalan: az izzó borotvaéles, pokoli köveken kívül semmit sem érzékeltem.
A kövek homokká porladnak, és a szemcséket az aljnövényzet alá és sárga fűcsomók közé rejti, vagy tómedencékbe és hegyek lejtőire hordja a szél. Ahol nem bukkannak felszínre, ott a vékony talajréteg alatt rejtőznek: kérdezzük csak meg bármelyik afrikai földművest. Három évtizedes vándorlásom során keresztül-kasun bejártam Afrikát, és igazolhatom Courach véleményét. Afrika valóban kövekből áll, és ami nem kő, mint oázis a környező sivatagban, csak erősíti a szabályt. Vissza