Fehérvár - fehér folt

Előszó

Amíg a jelenkori hazai tudományosság hivatalosított fővonulatában rendszeresen összekeverik az igazságot a bizonyíthatósággal, a tudást a jólinformáltsággal, addig egy olyan vizsgálódás-, illetve következtetés-sor, amilyennel az Olvasó az alábbiakban találkozni fog, semmiképpen sem tarthat igényt a tudományos jelzőre, hacsak nem tesszük mindjárt idézőjelbe a "tudomány" szót az adott összefüggésben.
Hogy a Pilis-kérdéskör esetében valóban szindrómáról, divatos kifejezéssel élve "probléma-gubancról" van szó, azt hadd szemléltessük egyetlen rövid idézeten. Szerzője a terület régészeti kutatásainak hosszú ideig legmagasabb szintű irányítója (az MTA Régészeti Kutatócsoportjának egykori igazgatója), egyben gyakorló ásatórégész: Gerevich László.
"Európa egyik leghatalmasabb folyama a Nyugatról Keletre tartó, majd Magyarország közepe táján délre forduló Duna, a római birodalomnak a Rajna mellett a legerősebb limese. A középkor két központjának, Bizáncnak és a német-római császárságnak legegyenesebb útvonala. Északi mellékfolyói itt, a nagy kanyar előtt torkollanak belé, az észak felé vezető összeköttetést is megteremtve. A Duna-kanyar különböző terményű tájak fókusza hatalmas királyi erdővel. A folyam 90 fokos kanyara miatt a vízi és szárazföldi út váltására, áruátrakodásra, esetleg hosszabb szálláshelyre volt szükség - piacok városi kifejlődésére minden előfeltétel, alkalom megnyílott. Nem véletlen tehát, hogy a magyar politika, gazdaság, stratégia és kultúra első központjai is itt alakultak ki. Ezek az előzmények megmagyarázzák, hogy miért ölelik körül az ország fővárosai, Esztergom, Fehérvár, Óbuda, a vadászatra igen alkalmas, az iparra nélkülözhetetlen pilisi királyi erdőket, melyek mélyén feküdt a pilisi királyi kolostor. Miért esik az erdő közelebbi és távolabbi vonzásába a XI. században alapított püspökségek, egyházi intézmények nagyobbik része. A közeli egyházi centrumokat elsősorban Esztergom kisugárzásaképpen már igen korán létrehozzák." Vissza