Pap Pál életútja

Előszó

Több mint negyed század telt el azóta, hogy az olasz fasiszták sortüze kioltotta Pap Pál néphős életét, s neve, sajnos, majdhogynem feledésbe merült. Elvbarátai és küzdőtársai emlékezetében kitörölhetetlenül él tovább, a fiatalabb nemzedékek azonban alig tudnak valamit nagy és termékeny forradalmi munkásságáról. A Jugoszláv Kommunista Szövetség harcos múltjának szentelt irodalomban csak töredékeket találunk tevékenységéről, ezek is mellékesen felsorakoztatott nyers adatok. Személyéről csupán néhány szűkszavú feljegyzés szól, amelyek jó szándékkal íródtak, de kellő ismeret, elmélyülés nélkül, és elég sok téves adatot tartalmaznak.
Nem is meglepő, hogy Pap Pál igazi képét senki, még közeli barátai és harcostársai sem ismerték teljesen. Az illegalitás szigorú körülményei között élt és dolgozott, amikor a Jugoszláv Kommunista Párt évkönyvei harccal, tüntetésekkel, sztrájkokkal, vérrel és áldozatokkal íródtak, amikor senki sem gondolt jegyzőkönyvekre, okiratokra.
Pap Pál a forradalmároknak abba a gárdájába tartozott, amely a január hatodiki diktatúra időszakában növekedett és izmosodott, maga keresett és talált utat a népellenes rendszerrel vívott küzdelemben. Fiatalok és lelkesek voltak, mentesek a frakciózástól és más kóroktól, amelyek éveken át sorvasztották a pártot, gyengítették ellenálló képességét és ütőerejét. Az osztályellenséggel vívott harcban edződtek, s Tito vezetésével éltető elemeivé váltak annak a megújhodási folyamatnak, amely a jugoszláv munkásság élcsapatát felkészítette történelmi feladatainak teljesítésére az elkövetkező eseményekben.
Tito nagy hozzáértéssel szemelte ki közülük azokat a forradalmárokat, akikre a legfelelősségteljesebb feladatokat bízta. Ezek között volt Pap Pál is. Mindenben igazolta is Tito bizalmát, s közeli munkatársai közé emelkedett fel. A fasizmus elleni sorsdöntő fegyveres harc kezdetén esett el, mielőtt forradalmi képességei kiteljesülhettek volna. Vissza