Pap vagy mindörökké

Előszó

Ennek a könyvnek az anyaga először előadások formájában került nyilvánosság elé, amelyeket a bécsi érsekség papi gyűléseinek teológiai előadójaként és az osztrák szemináriumi rektorok konferenciájának tanulmányi megbeszélésén 1981. tavaszán tartottam. Ennek a visszhangja, valamint az utóbbi évek számos vitája (főleg teológus hallgatókkal) azt mutatták, hogy a papi hivatal meghatározásának széles körben érezhető nehézségei miatt kívánatos részletesebb és elmélyültebb teológiai megalapozás elérése. Ezért ez a publikáció nem pusztán a papi hivatalra vonatkozó viták anyagát kívánja feldolgozni és arról áttekintést nyújtani, hanem célja a mai teológiai tételek és ellentétek, vélemények és meggyőződések, hipotézisek és polémiák nehezen körvonalazható küzdelmeiben felvázolni olyan kép vonásait a papságról, amely megfelel a Szentírásnak és az egyházi hagyománynak is, egyben azonban a mai helyzethez illik a teológiai kutatások jelenlegi állását figyelembevéve, sőt nem utolsósorban támpontot nyújtva a papi egzisztencia számára, amelyhez az, legalábbis remélem, bízvást igazodhat. Hiszen a papi egzisztencia kérdése éppenséggel nem pusztán elméleti probléma, a pap életvitelét érinti, vagyis szolgálatának módját és a hit általa történő különleges megvalósítását. Röviden arról van szó, amit manapság általában lelkiségnek nevezünk. A papi lelkiség viszont feltételezi az egyházi hivatal lényegére és alapvető megvalósulására való ráirányulást, a Szentírás és a hagyomány nyomán. Senki sem indul el a nullpontról amikor pappá lesz, senki sem maga alakítja ki saját hitvallását, mindenki előre meglévő adottságként kapja a szolgálat és életforma kereteit a hivatással együtt. Ezért ugyanúgy, mint ahogy a hivatal neki megfelelő lelki életformán alapul, fordítva is, a papi egzisztenciának és lelkiségnek szintén meg kell felelnie a hivatal eleve adott formájában. Így tehát a papi egzisztencia kérdését csakis elmélet és gyakorlat szoros kapcsolatában lehet szemlélni. Ez ennek a könyvnek az egyik különleges célkitűzése. Ha pedig első részében túlnyomóan elméleti-teológiai fejtegetéseket találunk is, a második részében pedig inkább gyakorlati lelkiség kifejezését, általában mégis arra törekedtem, hogy a kettőt állandóan összefűzzem. Vissza