Pápai oklevelek

Előszó

A Magyar Történettudomány Kézikönyvének szerkesztősége a paleográfia és a pápai oklevéltan vezérfonalának kidolgozására annak idején Fejérpataky Lászlót kérte fel. A magyar oklevéltudomány úttörő mesterét 1923 március 6-án bekövetkezett váratlan halála - sajnos - megakadályozta e feladat megoldásában. Irodalmi hagyatékából azonban előkerült a paleográfiának és a pápai oklevéltannak egyetemi előadások céljaira készült vázlata, amit a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága a Kézikönyv számára szíves készséggel átengedett. Fejérpataky dolgozata nem volt egyenletesen kidolgozva. Egyes fejezetek, így a tulajdonképeni oklevéltani részek, csak rövid vázlatban voltak meg. Az újabb kutatások eredményei nem voltak mindenütt értékesítve; hiányzott az irodalmi áttekintés és a bibliográfiai apparátus is. A kézirat ezért átdolgozásra szorult, a hiányzó fejezetek megírása, a meglevők kiegészítése, részben újra írása vált szükségessé. Részletesebben ki voltak dolgozva a pápai kancelláriáról, a pápai registrumokról és a levéltárakról H. Bresslau műve alapján szóló fejezetek, ami lehetővé tette, hogy a kéziratot a feldolgozáshoz alapul véve, a munka aránylag rövid idő, mintegy másfél év alatt elkészüljön. Ezért foglal joggal helyet Fejérpataky László neve is, mint szerző, a címlapon.
A munka nem tart igényt teljességre. Távol áll attól, hogy a pápai oklevéltannak kimerítő kézikönyve legyen. A vállalat, céljainak megfelelőleg, csak vezérfonalat akar nyujtani a pápai oklevelek iránt magyar történeti szempontból érdeklődőknek, megismertetve velük a tudományos kutatás mai eredményeit s őket a további tanulmányozásra az irodalom legfontosabb termékeinek felsorolásával útbaigazítva. Vissza