Papírhajók

Fülszöveg

Kesernyés groteszkbe hajló attitűdje telitalálat, a pagonyán ásító csapdáktól óvnám, kalapot emelve könnyed nyelvezete előtt. Szabadon asszociál, s jól elkapta a szabadvers gépszíja, feszes; robbanómotorja jól sűrít kedvére garázdálkodhat. Ha a jövőben ily teríték hever vadászata végeztével kües ligetén, s abból hozza közös lakománkra a nyársra húzandó, sütnivalónkkal megsütendő válogatott vadakat, szíves-örömest koccintunk aperitif konyakjával, s iszunk jóllakottan áldomást, álmosító borainkkal. (Győrffy Attila, Élet és Irodalom)
A nép szürrealizmus mellett birtokában van a mai költői kifejezés másik fontos eszközének: az ironikusan ábrázolt értelmiségi szemléletnek, amit groteszk prózaversekben vagy éppenséggel bökversekben jelenít meg. Itt viszont a vidékiség erénye visszájára fordul abban, hogy helyi személyiségek magatartását-szerepjátszását ábrázolja, ami a szegedi olvasó számára hallatlanul mulatságos lehet, de aki a szereplőket nem ismeri, csak mint félig-meddig megfejthetetlen képletként kezelheti őket, bár e versek "modell"'-jellege sem megvetendő.
Sok minden van itt együtt: a legszűkebb helyi "bohém" kisvilágtól az emberiség végső kérdéséig. Polner mindezt ízlésesen, erőltetett korszerűsödés nélkül, az egyszerűséget is vállalva emeli valóban költői szférába. Ez az egyszerűség korántsem provincializmus, hanem kiküzdött költői világ, amely úgy a költő - és kisebb közössége - sajátja, hogy általános aspektusa is lehet. Íme költészetünk végzetes centralizmusának feloldása!
Polner persze nincs egyedül effajta törekvéseiben, de ez a "vidéken" megvalósuló mai magyar korszerűség még korántsem tekinthető különben rangos költészetünk egyik fővonalának. Bár azzá lenne, éspedig nemcsak "Szögedében"! (Kristó Nagy István, Tiszatáj) Vissza