Előszó
TIZ TÜZ
a cime ennek a kötetnek, amely a most negyven évet jubiláló Szigligeti Társaság égisze alatt jelenik meg. Sok ifju költőt, irót segített a Szigligeti Társaság munkái kiadásában e negyven év alatt, köztük Ady második verseskötetét is, hogy a horizont felé szállhasson az égi tüz.
Most tiz lángoló fiatal élet gyújtott tüzet a bihari magyar ugaron.
Égi tüzek? pásztortüzek? vagy csak apró gyertyácskák lángja lobban? - ki tudja ma még róluk megmondani!?
Mindegy. Tüz, élet, erő és igéret mindahány. Tüz valamennyi, amelynek fénye van s szétvilágit. Ki kisebb, ki messzébb ható fénnyel az erdélyi magyar sóvárgó, tikkadt mezőkön.
Talán valamennyi - kisebbségi magyarságunknak, életnyilvánulásunknak tüzei, akiket szerető kézzel kell óvnunk vihar szelétől, mig lobot kapnak s felgyújtják maguk körül a közönynek avarát.
Tüzek ők tizen - a mi nemzetünk lelkének veszta tüzei s mig ezek égnek, mig fellobognak, nem kell féltenünk hitünknek templomát!
Tizen, a szenttüz őrző fiatal papok közül ime ez anthologia lámpásába helyezik lelkük tüzét és ráteszik az asztalunkra, hogy világítson mindazoknak, akikben csüggedés sötétlik.
Lássátok meg magyar közönség, fényét e lámpásnak és érezzétek meg, hogy annak minden sugara magyar költők és irók fiatal nemzedékének parázsként izzó lelkéből sugárzik a Ti szivetek, lelketek felé, felemelő bátorítással!
De az is örömet keltő valóság, hogy egyszerre tiz fiatal költője, irója van ennek a nemzedéknek, tiz tüze tör, próbálkozik és mutat lobogó szárnyalást a horizont felé!
Vissza 
