Paradoxonok a véletlen matematikájában

Előszó

A matematika ugyanazt az ellentmondásos világot tükrözi, mint bármely más tudomány, így természetes, hogy a matematika története is bővelkedik érdekes, izgalmas paradoxonokban, sőt igen gyakran éppen a paradoxonok lettek a későbbi nagy változások kiindulópontjai. E könyv célkitűzése pontosan az, hogy a napjainkban egyre erőteljesebben felfelé ívelő és egyre szélesebb körben alkalmazásra kerülő véletlen matematikájának paradoxonokra épülő fejlődését mutassa be, azokat az izgalmas pillanatokat, amelyek egy-egy kiemelkedő felfedezést megelőztek vagy követtek és amelyeket a szűkszavú monográfiák egyre gyakrabban mellőznek. Nemcsak tudományos érdekességekről lesz szó, "mazsolákról", amelyek messze távol esnek a tudomány fő fejlődési vonalától, hanem éppen azokról az ellentmondásokról, amelyek legtöbbje alapvető tévhiteket ingatott meg. (Szó lesz egyébként több olyan paradoxonról is, amelyek eredetileg nem paradoxonként vetődtek fel.) Egy paradoxonokra épülő könyvnek természetesen bizonyos történetiséget kell követnie, hiszen, ami paradoxon volt száz évvel ezelőtt, az nem biztos, hogy paradoxon ma is. Többek között ez az oké annak, hogy a könyv a legrégibb valószínűségszámítási paradoxonok ismertetésével kezdődik.
Igen fontos, hogy különbséget tegyünk a paradoxon és a fallácia között. Az előbbi igaz, de váratlan, meglepő tétel, az utóbbi pedig helytelen, hamis, de igaznak tűnő következtetésekkel nyert "felfedezés". Mind a paradoxon, mind a fallácia igen vonzó és tanulságos lehet, ez a könyv azonban elsősorban paradoxonokkal foglalkozik (kivételek pl. a IV/1 "paradoxonai"). Vissza