Parasztsors, magyar sors

Előszó

Részlet a kötetből:

MULT

Múltja homályba vész, de vele kezdődik a történelem. Amikor a barlangok előtt, vagy a kunyhók körül a föltaposott földből kikeltek a gyűjtögetett vadgyümölcsök és vadgabonák elszóródott magjai és az ember ápolni kezdte őket, megszületett a paraszt, a földdel összekötött ember. Amikor pedig leverte az első karót, hogy kerítést csináljon a vadak ellen, megszületett a helyhezkötött emberi közösség.
Hogy hol és mikor kezdődött először a földművelés, az igazi paraszti élet, biztosan senki sem tudja. Lehet, hogy Eurázia füves pusztáin, a Nilus medrében, a kínai és indiai alföldön, Mexikó buja völgyeiben külön-külön hódította meg, külön-külön törte fel, de ahogy ma látjuk, nagyjából azonos módszerekkel, hasonló eszközökkel, azonos szükségtől hajtva és így hasonló lelkiséggel vette művelés alá az ember, az ősparaszt a buja, vad földet. Annyi tény, hogy a füves puszták kövér hátságain, nagy, lomha folyók vizenyős völgyeiben, csendes erdők alján, dombok napos hajlatán, buja mocsarak száraz szigetein, valahol távol az ismeretlen ősmultban, földmívelő közösségek keletkeztek, amelyekből később nagy nemzetek lettek. Kínaiak, hinduk, arabok, latinok, szlávok, germánok, magyarok: mind-mind a földbe gyökerező paraszti törzsekből épültek hatalmas nemzetekké. Még akkor is, ha a laza paraszti törzseket harcos, nomád törzsek fogták össze állami egységbe, ők forrasztották szilárd nemzetté. Vissza