Párbaj-Codex

Előszó

Nincsen nemzet a világon, ahol annyi becsületügyet intéznének el lovagias úton, mint éppen minálunk, Magyarországon. A franciák és olaszok, akiknél pedig a fegyverforgatás egyik alapföltétele a nemzeti nevelésnek, talán együttvéve sem vívnak annyi párbajt, mint mi, magyarok. Ezer év dicsőséges tradiciói, nemzeti függetlenségünk büszke önérzete, fajunk ősi harcias jellege, véralkatunk, szigorú fogalmaink a becsületről s a női eszmény, amelynek még mindig a lovagkor magasztos ideálizmusával hódolunk, mind szinte predesztinálnak bennünket a párbajra. Társadalmunk és igazságszolgáltatásunk hiányos berendezése is jelentékenyen hozzájárul, hogy ez így legyen. A társadalom megtagadja a közösséget a férfiúval, aki megfelelő elégtételt nem vesz a becsületén esett sérelemért. A törvény pedig alig védi meg a becsületet. A merénylőt, aki az ember anyagi élete és vagyona ellen intéz támadást, halállal büntetik vagy fegyházba zárják. Azt a merénylőt ellenben, aki az ember morális élete, egyéni méltósága, becsülete ellen tör, egyszerű pénzbüntetéssel és csak ritka esetben büntetik fogházzal.
Nagyon természetes, hogy míg a törvény csak így védelmezi a becsületet s így bünteti azt, aki sérti a becsületet: addig a párbajok nemcsak nem fölöslegesek, de szükségesek. Isten mentsen az olyan társadalomtól, amelynek tagjaiból hiányzik a morális sértések iránt való lovagias érzék! Vissza