Párizs nem ereszt el

Fülszöveg

A szerző, aki korábban több sikeres munkát szentel a francia főváros színes negyedeinek és izgalmas művészéletének, most maga is színre lép: két évtizedes franciaországi tartózkodásának első hat évét (1934-1939) eleveníti fel emlékirataiban. Elmondja, hogyan élt és tanult, írt és szeretett a "szép ámulások szent városában" az a húszéves ifjú, akinek Ady volt első számú Párizs-kerítője, s akit a szellem embereinek és a haladás munkásainak ez a modern Mekkája azóta sem "eresztett el"...
Bajomi Lázár Endre elvezeti az olvasót a Diáknegyed füstös kis kávéházaiba, a Sorbonne amfiteátrumaiba, a szerény hotelszobákba, a forró hangulatú gyűléstermekbe. Felvillannak egy mozgalmas történelmi korszak világraszóló eseményei: a marseille-i királygyilkosság, az 1936-os tüntetések és sztrájkok, az 1937-es Világkiállítás és a nemzetközi írókongresszus, a müncheni válság és a II. világháború kitörése. A szerző tolla alatt megelevenedik a harmincas évek Diáknegyede, melyben oly sok magyar nyüzsgött, hogy jogosan keresztelhette el Szajnaszentmihálynak.
A dokumentumokra és tanúvallomásokra támaszkodó korkép - amelyben feltűnik Aragon és Gide, Barbusse és Romain Rolland, Károlyi és Bölöni, Radnóti Miklós és Forgács Antal alakja - egyszerre hiteles és költői, olykor szomorkás, sokszor gunyoros, de mindvégig lenyűgözően idézi azt a "szőlőkertet", amelyben - Babits szavaival - "aszott anyja annyi bornak / Melytől egy világrész annyi nemzedéke dőlt mámornak." Vissza