Párizs szabad város - 1871

Fülszöveg

A „világtörténelem legszebb forradalma", a párizsi kommün lassan 150 éve fontos része a baloldali hagyománynak. A kommün sok tekintetben antitézise volt a burzsoá világnak (etatizmusának, klerikalizmusának, hierarchiájának, patriarchális rendjének), higy-gyünk a kortársaknak, akik különböző oldalról, lelkesültség vagy a borzadály nézőpontjából, de ugyanazt gondolták a kommünről: erre a 72 napra a „föld dőlt ki sarkából". Ennek a lázadásnak fontos része volt, hogy először járt kéz a kézben a társadalmi forradalom és a női emancipáció. Másrészt a „képviseleti válság" korában vakok lennénk, ha éppen a párizsi kommün példáját hagynánk figyelmen kívül.
Az esemény a hivatásos politika végét, a politikának a mindennapokra történő kiterjesztését, a társadalmi érintkezések módjainak gyökeres megváltoztatását, a szociális, a nemi hierarchiák felfüggesztését, az élet ritmusának megváltozását és a kulturális szokások átalakítását jelentette.
Mindazonáltal a kommünt inkább az utolsó... Tovább

Fülszöveg

A „világtörténelem legszebb forradalma", a párizsi kommün lassan 150 éve fontos része a baloldali hagyománynak. A kommün sok tekintetben antitézise volt a burzsoá világnak (etatizmusának, klerikalizmusának, hierarchiájának, patriarchális rendjének), higy-gyünk a kortársaknak, akik különböző oldalról, lelkesültség vagy a borzadály nézőpontjából, de ugyanazt gondolták a kommünről: erre a 72 napra a „föld dőlt ki sarkából". Ennek a lázadásnak fontos része volt, hogy először járt kéz a kézben a társadalmi forradalom és a női emancipáció. Másrészt a „képviseleti válság" korában vakok lennénk, ha éppen a párizsi kommün példáját hagynánk figyelmen kívül.
Az esemény a hivatásos politika végét, a politikának a mindennapokra történő kiterjesztését, a társadalmi érintkezések módjainak gyökeres megváltoztatását, a szociális, a nemi hierarchiák felfüggesztését, az élet ritmusának megváltozását és a kulturális szokások átalakítását jelentette.
Mindazonáltal a kommünt inkább az utolsó tipikusan XIX. századi (és tipikusan párizsi) forradalomnak tarthatjuk, semmint az első proletárforradalomnak: hívószava még inkább a nép, nem a modern értelemben vett proletár.
Napjainkban a munkásosztály évszázadának végével valóban eljött a párizsi kommün reneszánszának a korszaka. „Gyakorlati léte" lényeges tapasztalatnak számít minden mai lázadó mozgalom számára. Nem véletlen, hogy már a XXI, század elején, egy újabb forró párizsi tavaszon az „ultrabaloldali" lázadók a La République terén mire cserélték le az utcatáblákat: Place de la Commune de Paris. Aligha kétséges: a párizsi kommün előtt még szép napok állnak. Vissza