Párizsi kilátó

Fülszöveg

Két esztendő termését tartja a kezében az olvasó. Az itt összegyűjtött írások 1986 elejétől 1987 végéig jelentek meg a Népszabadság hasábjain, hónapról hónapra. Az alatt az idő alatt születtek ezek, amíg sorsom vagy szerencsém leehtővé tette, hogy - mint a magyarkormány képviselője az UNESCO mellett - közelről figyelhessem a párizsi szellemi életet.
Ez a két esztendő a szocialista kormányzatok közötti poszt-gaullista jobboldali uralom ideje volt Franciaországban. A mérkőés a jobb- és a baloldal között a francia szellemi életben ebben a periódusban nem volt valami feltűnő vagy akár kiélezett; de jelen volt, s lépten-nyomon beleütközött az erre érzékeny szemlélődő.
Nem kevéssé vagyunk hajlamosak arra, hogy erényeinket, hibáinkat, eredményeinket, kudarcainkat önmagunkban és saját magunkra vonatkoztatva szemléljük csak; mintha másnem is lenne a világon. Pedig ha valamit egy ilyen hosszabb külföldi élet megtanít, akkor azt bizonnyal, hogy nem vagyunk egyedül a világon: még ha nem, vagy alig vesznek is tudomást rólunk, akkor is "szituációban vagyunk", amelyet a környező világ határoz meg, s e meghatározottsággal vitatkozni nem lehet. De az okos emberek s az okos nációk e helyzet adottságait igyekeznek maximálisan a maguk hasznára és előnyére fordítani; a kevésbé okosok s a bezártan konokok viszont jajonganak miatta, s a kínálkozó alkalmat is elszalasztják közben.
Ez írások egyenként s együttesen krónika is, reflexió is; bízom abban, hogy a piallanatképek sora olvasás közben mozgóképpé áll össze, mint a hajdani kineszkóp pörgetett lapjai. Ezt elősegítendő, az egyes írásokat nem hagytam megjelenésük eredeti sorrendjáben, hanem tamtikailag némileg csoportosítottam: remélem, így az eligazodást elősegítem. Vissza