Parodontológia

Előszó

Az íny- és fogágygyulladás népbetegség szerte a világon. Az elmúlt két évtizedben az epidemiológiai vizsgálatok, a klinikai kutatás és a modern laboratóriumi - elsősorban immunológiai - módszerek hozzásegítették a kutatókat a betegség kóreredetének tisztázásához. Lehetővé vált a fogágygyulladás eredményes megelőzése és gyógykezelése. A parodontológia nagyarányú és gyors fejlődésen ment át. Számos országban kiépült a parodontológiai és szájhigiénikus hálózat és hazánkban is megkezdték a parodontológiai hálózat fejlesztését. A parodontológia ma már a legtöbb fogorvosképző intézményben önálló tárgyként kerül oktatásra. Bár hazai egyetemeinken a parodontológia a szájnyálkahártya-betegségekkel együtt adja a tananyagot, e tárgy terjedelme szükségessé tette önálló parodontológiai tankönyv megírását. A szájbetegségek ("Oral Medicine") és a parodontológia szemléletében és terápiás elveiben igen sokban különbözik egymástól. A szájnyálkahártya-betegek kezelése belgyógyászati, bőrgyógyászati ismereteket igényel és így szerves része az általános medicinának is. A parodontológia azonban szemléletében, terápiás módszereiben lényegesen közelebb áll az általános fogászathoz. A fogágybetegséget kezelő orvosnak az alapvető általános orvosi ismereteken, élettani, immunológiai alaptudáson kívül szájsebészeti, protetikai, ortodonciai ismeretekkel is kell rendelkeznie. Sugár-Bánóczy-Rácz-Sallay "Szájbetegségek" című tankönyve a fogágybetegségek etiopatogenezisével és terápiás alapelveivel csak a tankönyv egy terjedelmes fejezetében foglalkozhatott. Az utóbbi évtizedben felhalmozódott tudásanyag azonban szétfeszítette ezeket a kereteket. Vissza