Parsifal

Fülszöveg

A PARSIFAL Richárd Wagner (1813-1883) utolsó zenedrámai alkotása. 1857-ben a „Győzedelmesek" c. drámában fogalmazódott meg a mű alapgondolata, akkor még indiai környezetben, Buddha szerepeltetésével. 1865-ben - Wolfgang von Eschenbach eposzának hatására - már keresztény világképbe helyezi a cselekményt, azonban végleges formába csak 1877-ben önti, amikor 4 hónap alatt megalkotja a szövegkölteményt (Wagner minden művének szövegét saját maga írta). A zenei vázlat 1878-79-ben készült el, majd 1882 januárjában megszületett a teljes partitúra. Még ugyanezen év nyarán a Bayreuthi Festspielhausban tizenhat ízben mutatták be. A PARSIFAL Wagner megfogalmazásában „Fennkölt ünnepi játék". Az arab eredetű szó jelentése átvitt értelemben: tudatlan (tiszta), balga ember. A mű cselekményének lényege az, hogy Parsifal, a tudatlan balga ifjú látva a bűnbe esett Amfortas szenvedését, olyan mértékű részvét feltámadását érzi lelkében, hogy emberfeletti erővel törekszik segíteni rajta, s miközben erőfeszítését siker koronázza, ő magából is egy más ember lett, egy sokkal magasabb rendű, mert a szenvedés és a küzdelem emberi megértéssel és bölcs tudással áldotta meg. Ezeknek birtokában tudta legyőzni a gonosz Klingsort, megváltani a bűnös Kundryt, Amfortasnak pedig viszzaadni az életet és a hitet. Parsifal e tettével megváltotta az emberiséget és az egész világot, mert tiszta, önzetlen, részvéttel bíró emberré vált. A benne feltámadó részvét és szeretet pedig cselekedetén keresztül elvezetett a megváltáshoz. Nem véletlen, hogy ennek megfelelően a zenei textusban is megjelennek a Hit, a Remény és a Szeretet témái, hiszen ezek képezik a zenedráma alapgondolatát. Sokak véleményével szemben a PARSIFAL valójában nem vallásos dráma, hanem vallási tárgyú dráma, igazi életteljes mű, amely az egész életet tükrözi. Bemutatja a Jót és a Rosszat, és ezeket ütközteti. Harcukból az Istenbe vetett hit révén a Jó kerül ki győztesen. A PARSIFAL a maga legmélyebb jelentésében az emberi szenvedés költeménye. Amfortas szenvedése nem egyéni, hanem általános emberi, mint ahogy sajnos nem egyedi Klingsor gonoszsága sem. Amfortassal együtt szenved Parsifal, Titurel, Gurnemanz, Kundry és a Grál-lovagok is. Az emberiség nagyobbik és jobbik fele Amfortas szenvedésében magára ismerhet. A Parsifal azonban nemcsak a szenvedés, hanem a reménység és a megváltás - a kivezető út megmutatásának - drámája is. Vissza