Parti város (dedikált példány)

Fülszöveg

Születtem 1907-ben, Gyepüfüzesen, egy kis faluban Nyugat-Magyarországon. Sokat tanultam azóta - tanítottam is sokat, angolt, németet -, de ma is azzal küszködöm, hogy meg nem tanulható és kimondhatatlan lényegét a létezésnek valahogy megközelítően, részlegesen, igen kis részben kifejezzem, a világ sok ezer nyelve közül ezen az egy nyelven, hazám nyelvén elmondhassam, hogy szeretnék lenni, amíg lehetek, gyakorolni azt, ami ésszel felérhetetlen, mint minden élő a nap alatt.
Hajnal Anna új kötetében a tőle már sokféleképpen kapott természet- és lélekélményt találjuk új, tömörebb, költői megmunkálásban.
A különös, az új az a varázs, amelyet az elmúlás szépsége, a fájdalmas emberi elenyészés borzongó riadalma mellett annak lenyűgöző vonzalma fejez ki. Korábbi köteteiben már találkozhattunk hasonló színekkel, de legtöbbször csak a pillanat töredékéig. Új verseiben ez az alapélmény, az alapérzés, amely a Tiszta, tiszta, tiszta című záróversben teljesedik ki igazán. Ebben a versben a z ótestamentumi jelképek, sirató énekek rideg fenségessége, az Énekek éneke érzékletes képei ötvöződnek Hajnal Anna lágy, asszonyi hangjával, ember- és természetszeretetével. A többi, kisebb derűsebb-elborongóbb versében is ott búvik, ott sugárzik különös fényével ez az ellentmondásosságában is varázsos harmónia, s ezáltal válik a kötet egyetlen, megdöbbentő erejű emberi vallomássá. Vissza