Előszó
Kedves Közönség, kedves Barátaim!
Ezerkilencszáznegyvenegy, szeptember! Elvesztettem a szerződésemet, kenyértelenül maradtam.
De valamiből tovább kell élni! Nem akarok elpusztulni!
Mit tehetek?!...
Tovább
Előszó
Kedves Közönség, kedves Barátaim!
Ezerkilencszáznegyvenegy, szeptember! Elvesztettem a szerződésemet, kenyértelenül maradtam.
De valamiből tovább kell élni! Nem akarok elpusztulni!
Mit tehetek?! Csak azt, amit már más kollégáim is tettek eddig: könyvet írok és megkeresem vele a közönség szívét!
Ezek a gondolatok hajtanak és nekikezdek a munkának!...
Nini! A címet le is írtam: Köszönöm!...
... Előszó... Ez meg is van. Lám, milyen ügyes vagyok!
Ejnye, most megakadtam!... Hm, jól nézek ki. Hát ez ilyen nehéz?! Ezer kérdés, gondolat zakatol, keresztezi egymást agyamban, a ceruzát percenként a falhoz vágom, hogy nem megy. Most, hogy "író" lettem, véglegesen rájöttem, hogy sohasem leszek író.
Áh, nem is írok én könyvet! Minek az? És kit érdekel? Hiszen tulajdonképpen mi is az én könyvem?
Kérelem! Kérelem, selyemruhába öltöztetve. Aki megveszi, úgyse azért veszi meg, ami benne van, csak azért, hogy rajtam segítsen.
Vissza 
