Parttól partig

Fülszöveg

"Kalász László számára életszükséglet a vers. Olyannyira, mintha nem is ő alkotná műveit, hanem azok jóvoltából élne." "Önkéntelensége kivételes, s ebből ered minden erénye és hibája. Ennek köszönheti, hogy az izzadmányos versek divatja közepette üdén és önfeledten tud énekelni, s hogy a költészet ősforrásainak ízével lepi meg az olvasóit." "Lírájának legjobb darabjait olvasva úgy érezzük, hogy erőfeszítés nélkül ír: karcsú, de változékony rendben futnak sorai, elegáns egyszerűségbe öltözik verse." Így írt a kritika a fiatal tanító 1967-ben megjelent első verseskötetéről (Szánj meg idő).
A falu, a falusi emberek kisvilága volt kibocsátó, kedvet és erőt adó otthona, távolibb tájakra szegezett távcsöve, a teljes emberség mértéke és modellje. A közösségben magát megtaláló emberről, természet - társadalom - egyén, harmóniájáról énekelt - spontán líraisággal.
A harmónia ma is jelen van verseiben, de inkább mint igény, jövőbe vetett hit, s kevésbé, mint beteljesült valóság. Az otthonából útnak indulót, a falu határán túllépőt áttekinthetetlenebb, bonyolultabb világ várja, és állítja újabb és újabb, másfajta próbák elé. Költészete sokszor már görcsös erőfeszítés, elszánt gyürkőzés és végső akaratösszpontosítás, a versek ritmusa a ki-kihagyó lélegzeté.
Kalász László költészete erőteljesebb, dinamikusabb, tartása keményebb, küzdelmesebb lett - verse mélyebb, hitelesebb vallomás magáról, világáról. Vissza