Előszó
Részlet a kötetből:
ELSZAKADÁS
Megkaptam a negyedik elemiből a bizonyítványt, a tanítónak már megszokott megjegyzésével, mely minden negyedik elemisre oly találóan ráillik: «kezdeni kellene...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
ELSZAKADÁS
Megkaptam a negyedik elemiből a bizonyítványt, a tanítónak már megszokott megjegyzésével, mely minden negyedik elemisre oly találóan ráillik: «kezdeni kellene valamit ezzel a fiúval». Nagyanya Cecén fölfülelt. Azután, mikor a vacsora utáni találgatásoknál egyéb hetekig nem történt, egy nap megjelent nálunk, még fejkendője oldozása közben bevallva, hogy miattam jött. Rosszat sejtve vonultam ki a lóhoz. Nehezen viseltem el már akkor is, hogy jelenlétemben jövőmet szabdalják.
Anyámat persze nem kellett biztatni, de apám előtt nem állt valami különös becsben a betű és az iskola. Akkoriban a mészárosok sorsa kápráztatta el - egész nap kocsin ülnek, úgy járják a pusztákat, vesznek egy borjút, kimérik s máris öt pengőt kerestek s ráadásul a bőrt. Magának már se ereje, se hite nem volt, hogy ezt megkísérelje, de bátyámat is, engem is erre a pályára szánt. Nagymama azonban kitartott. írt a nagybácsinak, aki nemrég hajlandó volt örökbefogadni engem. Eredménytelenül. Eredménytelenül kísérletezett egy másik nagybácsinál is, aki olyan városban lakott, ahol volt gimnázium. Kétségbeejtette a közöny, elsősorban az enyém. A könyörgő leveleket nekem diktálta, mert noha rengeteget olvasott, kezeírásában csak legközelebbi hozzátartozói ismerték ki magukat. Fanyalogva körmöltem napszámra a csavaros, Jókai-stílusú mondatokat olthatatlan tudásszomjamról, szellemem rendkívüliségéről, melyet bűn lenne az út sarában hagyni, mert az egykor a család fénye lesz. Semmi tudásszomjat nem éreztem. «Hát mi szeretnél lenni?» - kérdezte egy délután, megállva egy percre a dél óta tartó izzadtságos közös munkában. «Lovász» - közöltem vele őszintén s már húztam is ki az udvarra, hogy rátermettségemet bebizonyítsam. Nagymama végigmérte a lovat és egy hét múlva eladta. Maga vezette el a dorogi vásárra s ami a familia leghíresebb lószakértőjének sem sikerült, azt ő egyre megoldotta. A kényes, gyönyörű ló a próbafuttatásnál nagymama szavára remekül húzott, semmiség volt az első parasztra rálőcsölni, majdnem annyiért, amennyit egykor apám remélt érte. Aztán haraggal eltávozott, a ló árát valami ürüggyel az utolsó fillérig magával vive. Beirattak az ötödik elemibe.
Vissza 
