Passzív kiadatás

Fülszöveg

Erre a belső vitára már csak azért is szükségem volt, mert lehetőség nyílott volna a szökésre. Egy kolumbiai kábítószercsempész banda főnöke kérdezte meg tőlem az egyik délután, hogy beszállok-e a buliba. A lényeg az lett volna, hogy ételmérgezéssel négyünket kórházba szállítanak és közben a szállító két őr defektet imitálva hagyta volna hogy minket kiszabadítsanak. Mire őket észreveszik, mi már egy hajón suhanunk Marokkó felé.
- Mennyibe kerülne? - kérdeztem.
- Ötmillió fejenként, de ha most itt nincs annyid én kifizetem, aztán majd utánunk küldik a rokonaid, abban biztos vagyok - felelte a kolumbiai.
- Egy napot kérek a válaszra, tudod én bízom abban, hogy otthon törvényesen is nyerek.
- Oké Amigo, én mindenképp megyek, tudod 16 évem van - felelte, miközben elballagott.
Jézusom mit akarok én itt a piti két és fél hónapommal, 16 évnél én sem gondolkodnék semmin. Elmondani nem lehet, milyen az az érzés, ahogy ott állok az ajtó előtt, és először csak halkan, aztán egyre erősebben, felismerhetőbben hallom a női cipők sarkának kopogását. Utánozhatatlan ritmusú, édes, izgató hang volt ez ott nekem, „civil", szabad hangulatot árasztott magából. És egyszercsak csend, s az ajtó előtt pillanatnyi szöszmötölés, kulcscsörgés, kitárul az ajtó, és Kati a karomba repül, az őr csodálkozó, ám elismerő pillantással behajtja a vasajtót, és végre ketten lehetünk. Távol minden bajtól, csak egymásnak. A szeretkezések szünetében, egymáshoz simulva beszélgettünk, és hipp-hopp elrohant ez a rövid két óra. Ez a búcsú viszont nem csak fájdalmas, hanem büszkén erős köteléket jelentett. Tudtuk, hogy amíg nem szabadulok, Kati biztos minden áldozat árán is mellettem marad. Az ajtó becsukódott mögötte, és milyen más volt most hallani újból a kopogó női cipők hangját, csak hogy egyre távolodott, egyre gyengült, mint mindaz, amit jelképezett, ahova tartozott Kipp-kopp ahogy hallgattam feszülten, szinte láttam a lány ringó járását, csípőjének izgató táncát. Aztán távoli ajtó csattant fémesen, s ott álltam fülelve az ajtó előtt, mint csodára váró kisgyerek, hátha megismétlődik a karácsony. Vissza