1.034.668

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a(z) 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Narratív történetformák (dedikált példány)

A megértő szociológia nézőpontjából

Szerző
Szerkesztő

Kiadó: Belvedere Meridionale
Kiadás helye: Szeged
Kiadás éve:
Kötés típusa: Ragasztott papírkötés
Oldalszám: 520 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar  
Méret: 23 cm x 17 cm
ISBN: 978-963-9573-40-6
Megjegyzés: Pászka Imre szerző által dedikált példány.
Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

„A jobboldalellenes kampány elkezdődött. A volt férjemet a párt rágalmazásával vádolták, és jobboldalinak nevezték. Kínában mindenben a Kommunista Párt gyakorolta a hatalmat. A volt férjemet... Tovább

Előszó

„A jobboldalellenes kampány elkezdődött. A volt férjemet a párt rágalmazásával vádolták, és jobboldalinak nevezték. Kínában mindenben a Kommunista Párt gyakorolta a hatalmat. A volt férjemet bebörtönözték, mert ellenforradalmár és gyakorlott besúgó kém volt, és mert voltak tengerentúli rokonai. A család és főként a gyerekek jövője érdekében úgy gondolta, jobb, ha elválok tőle. A munkahelyemen dolgozó párttitkár megvitatta az ütemet egy tömeggyűlésen, és javasolta a válás engedélyezését. Azt mondta nekem, hogy a szerelem nemcsak a szerelemért van, a szerelemnek politikai alapjainak is lennie kell. A férjem az emberek ellensége volt, és nem érdemelte meg a szerelmemet: ha nem válok el tőle, akkor az ellenséget támogatom. A párttitkár azt mondta, hogy ne aggódjak, a tömeg támogatni fog, és segít abban, hogy elválhassak a férjemtől (orvos volt egy kórházban). A mai fiatalok számára hiteltelennek és nevetségesnek tűnik, de a mi nemzedékünket ez a fajta propaganda néhány évtizedig elámította. Úgy éreztem, a gyermekeim örökké szenvedni fognak, ha nem válok el. Továbbá, mivel a férjem börtönben volt, nem kapott fizetést. Én ápolónő voltam, és nem kerestem sokat. Végül elhatároztam magam, elváltam, és hozzámentem egy másik férfihoz, aki dolgozó volt.
A fiam még csak tizenéves volt, és nagyon ellenezte a válást. Öt év börtönélet után a volt férjem meghalt a börtönben valamilyen betegségben. Amikor a fiam meghallotta a halálhírét, nem tudta kontrollálni magát, és megőrült. Szörnyű tragédia volt ez a családomnak. Imádom a fiamat, és az ő szellemi fogyatékossága óta foglalkozom a szellemvilággal. A volt férjemnek csak 1981-ben kegyelmeztek meg. Nem vagyok teljesen megelégedve a második házasságommal. Nem hiszem, hogy újra lenne erőm elválni. A válás fiataloknak való. Én már túl öreg vagyok a váláshoz, nem akarom követni a divatot. Jobban szeretem a gyermekeimet, mint magamat. Ilyen a kínai nők nagy szeretete.
„A falujából az első útszakaszt hajón kell megtennie, erre még van pénze. Egy kicsi és kezdetleges gőzhajón hat nap alatt jut el Vologdába. Innen Szentpétervárra vivő vonat jegyének megváltásához azonban nincs pénze, csak az első állomások egyikéig jut el jeggyel, azt remélve, hogy onnan potyautasként valahogy majd eljut a fővárosba. De nincs szerencséje, mert a kalauz elcsípi. Ügye azonban mégis jól végződik, mert ez a jóindulatú ember megengedi, hogy a vonat takarítása-tisztítása ellenében eljusson Szentpétervárig. Vissza

Fülszöveg

A társadalom egy képződmény, egy fogalom, amely ellenképződményekből és ellenfogalmakból áll, ilyen az alany és társadalom, egyén és társadalom, mindezek ugyanazon érme két oldalát jelentik, amit „társadalomvilágának" is nevezhetünk. Az egyén élettörténete lényegében a szocializált egyén társadalmi lényegiségének része, amely kollektív történetbe és az emberiség történetébe ágyazott. Megélt életének története mégsem a nagybetűs történelem, hanem az, amely mindebből és társas világának szövetéből a fejekben, a gondolatfolyamatokban épül fel, ahogyan egy csoport egyénei a megosztott és közös tapasztalataikat elbeszélésekben, mítoszokban, történetekben kifejezik, kinyilvánítják, kidolgozzák és közvetítik. Nem azt beszélik el, hogy milyen a világ, a valóság, hanem azt, hogy hogyan érzékelik, tapasztalják azt, hogy mozognak benne, mi az, ami őket előre viszi és főleg hová. A modern társadalom egy rendszerlogika szerint felépített, a növekvő intézményesedés működési viszonyokká válnak,... Tovább

Fülszöveg

A társadalom egy képződmény, egy fogalom, amely ellenképződményekből és ellenfogalmakból áll, ilyen az alany és társadalom, egyén és társadalom, mindezek ugyanazon érme két oldalát jelentik, amit „társadalomvilágának" is nevezhetünk. Az egyén élettörténete lényegében a szocializált egyén társadalmi lényegiségének része, amely kollektív történetbe és az emberiség történetébe ágyazott. Megélt életének története mégsem a nagybetűs történelem, hanem az, amely mindebből és társas világának szövetéből a fejekben, a gondolatfolyamatokban épül fel, ahogyan egy csoport egyénei a megosztott és közös tapasztalataikat elbeszélésekben, mítoszokban, történetekben kifejezik, kinyilvánítják, kidolgozzák és közvetítik. Nem azt beszélik el, hogy milyen a világ, a valóság, hanem azt, hogy hogyan érzékelik, tapasztalják azt, hogy mozognak benne, mi az, ami őket előre viszi és főleg hová. A modern társadalom egy rendszerlogika szerint felépített, a növekvő intézményesedés működési viszonyokká válnak, útmutatóként működnek, s a társadalom rugalmassága több esélyt nyújt, ezzel párhuzamosan az egyén várható biztonsága is megszűnik, viszonylagossá válik egy stabil énkép kialakulása, emiatt is az „én" személyre vonatkozó folytonossága elbizonytalanodik. Ennek megszüntetése ellenében a narratív történetformák - élettörténetek, önéletírások - megismerése, megértése, a nem realizált életút-alternatívák tudatosítása is dolgozhat.
Az életről szóló folyamatos párbeszéd lényegében a tapasztalatok, a benyomások, az élmények, a vélemények cseréje a kortársak között a jelenről, a jelenvaló múltról s az esetleges jövőről. Ezekben a dialógusokban jelenik meg az egyén viszonya a világhoz, amelyben él, azok kísérik mozgását a szociális térben és a történelmi időben. A folyamat belső és külső körülményeinek összejátszása bonyolult, többnyire „sem megfigyelni, sem megfilmesíteni" nem lehet - az élettörténeti elbeszélésekből tárulhat fel. Vissza

Tartalom

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 8
ELŐSZÓ HELYETT 9
I. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK 11
1. Előzmények és következmények 18
2. Az életrajzi módszer és a tömegsajtó ; 29
3. A homályos műfajoktól a reprezentáció válságáig 35
4. Helyettesíthető-e az etnográfia? 49
5. Az „új" életrajzi módszer(ek) 61
II. A HERMENEUTIKAI „KERÉKAGY* 77
1. és akkor mit is kutatunk? ,...„ 77
2. A beszélgetés és az írás hermeneutikája 78
3. az írás és az olvasás hermeneutikája 98
4. Magyarázat-megértés-értelmezés 119
5. Cél, szándék, motívum 141
6. A megértő vs. nyelvmegértő szociológia 150
III. A NARRATÍV TÖRTÉNETFORMÁK 162
1. az elbeszélés és a történet az elbeszélt történet 162
2. Az élettörténet: terminológiák és jelentéseik 166
3. Tipológiák és műveletek 179
4. Az élettörténet alapszerkezete 189
5. A történet cselekménye 195
6. A megértés-értelmezés kettős felépítettsége 200
7. A „pályák" elmélete 206
8. a forgatókönyvek 211
9. Az interjúhelyzet: „te-én" reláció 218
10. A dialogikus én 230
11. önéletírás (önéletrajz), életrajz 233
12. önéletírás szerkezete 248
13. önéletírás vs. élettörténet 256
14. A megértés-értelmezés a narratív történetformákban 263
IV. A BEÁGYAZOTTSÁG 271
1. Az egyéni és kollektív emlékezet 271
2. A tér - idő struktúra 288
3. A narratív történetformák léptékei 305
V. A NARRATÍV TÖRTÉNETFORMÁK TUDÁSKÉSZLETE 320
1. AZ elbeszélt történet-tudás az én-rendszerben 320
2. AZ önazonosság tudása a narratív történetformákban 333
3. A tenni tudás, élni tudás 339
4. A cselekvés tudatosságának mezője 344
5. A narratív történet-tudás reprezentációja 353
VI. A TAPASZTALÁS TAPASZTALÁSA - 367
1. A valóság és tapasztalás 368
2. A tapasztalatok és élmények 378
3. A tapasztalás „én" formái 384
VII. EPILÓGUS 392
1. A látszatok tapasztalása 392
MELLÉKLETEK 405
1. Melléklet (A diskurzus bizonytalansági tényezői) 405
2. Melléklet (Az „én" felépítése a diskurzusban) 417
3. Melléklet (A diskurzusba integrálható narratív történetforma) 421
4. Melléklet (Az objektív hermeneutika) 433
5. Melléklet (A narratív történetformák és a szemiotika) 447
6. Melléklet (Életesemény és identitás) 463
7. Melléklet (Figuratív nyelv: szóképek) 468
8. Melléklet (Az autobiográfia: irodalomelméleti nézőpont) 474
9. Melléklet (Egy szociológus szociológiai önéletírása) 482
SZAKIRODALOM 492
NÉVMUTATÓ 513

Pászka Imre

Pászka Imre műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Pászka Imre könyvek, művek
Megvásárolható példányok
Állapotfotók
Narratív történetformák (dedikált példány) Narratív történetformák (dedikált példány) Narratív történetformák (dedikált példány) Narratív történetformák (dedikált példány) Narratív történetformák (dedikált példány)

A borító kopott, a lapélek kissé foltosak.

A címlapon a szerző, Pászka Imre névre szóló dedikációja látható.

Állapot:
8.300 ,-Ft
42 pont kapható
Kosárba
konyv