Fülszöveg
Örülök neki, hogy két évvel a legutóbbi verseskötete után újabb könyvvel ajándékozza meg olvasóit Pásztohy Domokos, a polgárdi és Fejér megyei tájék nemes hangú költője. S a szerkesztő annak is örül, hogy ismét felhívhatja az Olvasó figyelmét erre a csöndben gyarapodó lírai termésre.
S az alkotó most, 75 esztendősen írja a maga "őszikéit". Kötetének első ciklusa ennek a kései számvetésnek megannyi példáját mutatja föl, "fedetlen fejjel a táj közepén". Az alázat és a szolgálat gesztusa hozza létre e költészetet a "csoda -kék pannon egek alatt". S miközben egyre gazdagabban rajzolódik ki Pásztohy Domokos portréja, ezúttal azzal is gazdagít bennünket, hogy lírai arcképeket fest azokról az irodalmi és művészi személyiségekről, akik fontosak a számára, akik egyfajta útjelzők lehettek pályáján. Esztétikai vonzalmairól, költészetfelfogásáról árulkodnak ezek, a kötet második ciklusát felölelő művek.
Ám, mint legutóbb, most sem maradnak el azok a versek, amelyekkel legújabb világunk...
Tovább
Fülszöveg
Örülök neki, hogy két évvel a legutóbbi verseskötete után újabb könyvvel ajándékozza meg olvasóit Pásztohy Domokos, a polgárdi és Fejér megyei tájék nemes hangú költője. S a szerkesztő annak is örül, hogy ismét felhívhatja az Olvasó figyelmét erre a csöndben gyarapodó lírai termésre.
S az alkotó most, 75 esztendősen írja a maga "őszikéit". Kötetének első ciklusa ennek a kései számvetésnek megannyi példáját mutatja föl, "fedetlen fejjel a táj közepén". Az alázat és a szolgálat gesztusa hozza létre e költészetet a "csoda -kék pannon egek alatt". S miközben egyre gazdagabban rajzolódik ki Pásztohy Domokos portréja, ezúttal azzal is gazdagít bennünket, hogy lírai arcképeket fest azokról az irodalmi és művészi személyiségekről, akik fontosak a számára, akik egyfajta útjelzők lehettek pályáján. Esztétikai vonzalmairól, költészetfelfogásáról árulkodnak ezek, a kötet második ciklusát felölelő művek.
Ám, mint legutóbb, most sem maradnak el azok a versek, amelyekkel legújabb világunk változásaira, itt-ott fonákságaira reagál a költő. Szellemi nyitottsága máig garantálja tájékozódásának biztonságát,a poétikai kísérletek termő ágát. Megihleti az ezredforduló izgalma is, s emelkedett lélekkel lép át abba a jövőbe, amelynek érintése nem adatik meg mindenkinek. Mindez talán a negyedik ciklusban látszik a legtisztábban. Gondolhatunk mélyen átélt istenhitére, a természet iránti rajongására, szintézisigényére. "Védő tenyérben" él, olyan biztos alapokon nyugszik ez a létforma, ami lehetővé teszi számára az öregkori harmónia kiküzdését. Fontos itt hangsúlyoznunk a küzdelem jellegét, hiszen Pásztohy Domokos jól tudja, hogy csak folyton megújulva juthatunk el ebbe az állapotba. S ezt a legmeggyőzőbben talán e sorai tanúsítják: "Tengernyi csöndek laknak bennem./ Az én Istenemben/ nincsen harag,/ s nem forr bosszúállás."
Világunkban pedig valóban nagy szükség van arra a hangra, amit ez a költészet képvisel. A kiküzdött nyugalomra és békére. S hasonlóképpen a folytonos megújulásra.
Erre is intenek bennünket a 75 esztendős Pásztohy Domokos versei.
Vissza