Előszó
A múzeum minden társadalmi rendszerben az enciklopédikus ismeretgyarapítás, a történelmi tudatformálás, a nemzeti identitástudat elmélyítésének fontos intézménye. A múzeum egyszerre egyetemes és...
Tovább Előszó
A múzeum minden társadalmi rendszerben az enciklopédikus ismeretgyarapítás, a történelmi tudatformálás, a nemzeti identitástudat elmélyítésének fontos intézménye. A múzeum egyszerre egyetemes és nemzeti intézmény, amely Pécsen és Baranyában 1904-ben nyitotta meg első állandó kiállítását.
2004-ben megnyitásának 100. évfordulójában ünnepli az a Pécsi Városi Múzeum, amely a mai Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága első jogelőd intézményének tekinthető. Az elmúlt évszázadban, történelmi léptékkel nézve is jelentős gyűjteményegyüttes jött létre a pécsi-baranyai múzeumi szervezetben. Mindennek összegyűjtésében, megóvásában és bemutatásában meghatározó szerepe volt a múlt emlékei, forrásai iránt elkötelezett gyűjtőknek, adományozóknak és persze múzeumi szakembereknek, a klasszikus "múzeumőröktől" a mai múzeum őrzőiig. Ez a felhalmozott szellemi kincs, ami a múzeumi tárgyakban, adattárakban, kiállításokban, kiadványokban és még sok egyéb formában ragadható meg, a természet és az alkotó ember kapcsolatában realizálódik, e viszonyrendszerben lehet mindannyiunk számára befogadható, hasznos és megőrzendő.
A magyar múzeumügy - ha sommásan akarunk fogalmazni - a reformkor óta virágzik, ill. a reformkor óta válságban van. Mit is értünk ezen a tulajdonképpen sarkosnak tűnő megfogalmazáson? Ha a magyar múzeumügy történetének 19-30. századi forrásait tanulmányozzuk, akkor - legyen az országos, megyei, vagy városi múzeum - azt látjuk, hogy a szakma képviselői, akiket sok esetben megszállottaknak is nevezhetünk, tevékenységükről, intézményükről szóló beszámolóikban az eredményekről ugyanúgy tájékoztattak, mint a gondokról.
Vissza