Impressziók

Előszó

Van művészet, amelytől a lélek megolvad, amely átjár; áthat, s úgy ömlik belénk, ahogyan a futótűzbe a láng.
E kötetben verseim mellé kiemelkedő képzőművészeti alkotásokat (képek, szobrok, illusztrációk) rendeltem, melyek különösen nagy hatást gyakoroltak rám, és írásra késztettek. Az így született hosszabb-rövidebb költemények a hozzájuk kapcsolódó és általuk kiváltott érzelmeimet, gondolataimat, elragadtatásomat fejeik ki. Bennük mindenekelőtt a szépség és az igazság közlésének szándéka ragadott meg.
Az alkotók önmagukon keresztül a világot lopták be a szívembe, a valóság apró képi elemeiből a teljes egészet sűrítve össze. A színek és a formák életre keltek, s valami elvarázsolt világba emeltek. A belőlük kibomló szépség, igazság sokféle állapotú létét tárták fel előttem, s az önkifejezés különös útjait fedezhettem fel bennük, de mindegyikben fellelhető a folyamatos ihletettségből fakadó alkotói munka. Ezek a művek engem is formáltak, mert mögöttük semmivel sem helyettesíthető gyémántfedezetet találtam: a hitelességet és a tehetséget. A tekintet vakuvillanásában kimerevített téma (tárgy) kompozíciós világán belül valóságos bolygórendszerbe léptem.
A képek, szobrok - jelek: az embernek vagy más élőlénynek, fának, bokornak, virágnak, a Földnek, a földöntúlinak, a Mindenségnek, az Időnek a jelei, de az ábrázolt témán keresztül elsősorban az emberről szólnak, az alkotóról, aki megszólít bennünket. A művekben fellelhető kép pillanatnyi rálátások formájában áll össze, de mindig az igazságtól átvilágított létezés teljességéről ad hírt. Persze, nem elég rögzíteni az időpillanat állandóan változó színeit, meg is kell állítani az embertől minduntalan elszakadni kívánó időt. Erre csak kiváló művész képes. Az emberi alkotás ugyanakkor meg sem közelítheti Isten remekművét, a természetet, de a képzelet a legmagasabb sziklacsúcsokat is megostromolhatja. Vissza