Előszó
Hasonlóan a legtöbb olyan emberhez, akik a saját vállalkozásukat irányítják, én is sokat túlórázom, és reggel korán kezdek. Úgyhogy ha valaki az éjszaka közepén hív telefonon, ajánlom neki, hogy haldokoljon.
- Szia, Mercy - búgott a fülembe Stefan barátságos hangja. - Azt szeretném tudni, tennél-e nekem egy szívességet.
Stefan már nagyon régen túl van a haldokláson, úgyhogy nem láttam okát, hogy kedves legyek. - Képes vagy... - csipásan az ágyam melletti óra vörös számaira pillantottam - .. .három órakor idecsörögni?
Oké, nem pontosan ezt mondtam. Lehet, hogy hozzátettem még pár olyan szót, amit az autószerelők hajlamosak összeszedni a makacs csavarokkal és a lábujjukra ejtett generátorokkal való kalandjaik során.
- Lehet, hogy kérhetsz még egy szívességet - folytattam -, de azt javasolnám, hogy most tedd le, és hívj fel egy civilizáltabb időpontban.
Stefan nevetett. Lehet, hogy azt hiszi, viccelni próbálok. - Van egy munkám, és úgy érzem, a te különleges képességeid nagyban elősegíthetnék a vállalkozás sikerességét.
Az öreg lények, legalábbis az én tapasztalataim szerint, szeretnek egy kicsit homályosan fogalmazni, amikor segítséget kérnek az embertől. Én üzletasszony vagyok, és szeretek a lehető leggyorsabban a konkrétumokra térni. Ebben hiszek. - Hajnali háromkor autószerelőre van szükséged?
- Vámpír vagyok, Mercedes - feleli Stefan gyengéden. - A hajnali három nekem a nap közepe. De nem autószerelőre van szükségem, hanem rád. Tartozol nekem egy szívességgel.
Igaza volt, a fenébe is. Segített nekem, amikor a helyi vérfarkasok Alfájának lányát elrabolták. És figyelmeztetett, hogy be fogja hajtani a tartozást.
Ásítottam és felültem, minden reményét feladva annak, hogy visszaalhatok.
- Rendben. Mit tehetek érted?
Vissza 
