Előszó
Részlet a könyvből:
I. Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod? Bolond vagyok. Bolond . . .
Ezt zúgom egyre a szivednek . . .
De úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Szeretlek, érted,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
I. Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod? Bolond vagyok. Bolond . . .
Ezt zúgom egyre a szivednek . . .
De úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Szeretlek, érted, drága, mondd?
Nevetsz? Hülye vagyok valóban?
De hogy közöljem azt, amit
tudnod kell? Semmi sincs a szóban!
Várj, kitalálok valamit . . .
Hát igenis, a csók magában nem elég.
Valami fojt, zokog itt bennem és elég.
Tisztázni kell most, hogy mi van mivélünk.
Amit érzünk, ki kell fejezni még.
Többé-kevésbbé a szavakban élünk.
Szók kellenek, kell elemezni.
Kell, hogy kimondjam néked ezt ni . . .
Tudd meg, mivel vagyok tele. . .
De bár találnék sok költői dolgot -
felelj nekem - több lenne-e,
mint az, hogy átölellek így, te boldog
hétköznapom költészete,
míg százszor és ezerszer fölsikoltok:
Te! Te! Te! Te!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal